A Journal of Controlled Release című folyóiratban megjelent cikk egy olyan új kezelési módot mutat be, amely állatkísérletekben kitűnő eredményeket hozott. Ha emberen is sikeresnek bizonyul, akkor számottevően javíthatja az emlőrákos betegek életkilátásait.
Szakács Gergely, az MTA Természettudományi Kutatóközpont kutatója és kollégái a sejtek úgynevezett gyógyszerpumpáit próbálták „becsapni”. A gyógyszerpumpák olyan molekulák, amelyek sok egészséges sejtben is működnek, és a káros anyagokat, mérgeket távolítják el a szervezetből. Sajnos a ráksejtek ezeket arra használják, hogy kipumpálják magukból az elpusztításukra küldött gyógyszermolekulákat, így egy idő után ellenállóvá (rezisztenssé) válnak a kezeléssel szemben.
Szakács és kollégái egy olyan szert vizsgáltak, amelyet gyakran alkalmaznak emlőrák esetében (doxorubicin). Ez kezdetben hatékony, később azonban – a gyógyszerpumpák miatt – érzéketlenné válnak rájuk a ráksejtek. Szakácsék két újítást próbáltak ki kísérleteikben.Egyrészt a szernek egy módosított („becsomagolt”) formáját alkalmazták.Másrészt nem lombikban, hanem élő szervezetben (egerekben) vizsgálták ennek a módosított szernek a hatásait.
Az eredmények igen bíztatóak: a kísérleti egerekben háromszor hosszabb túlélést értek el azokhoz az állatokhoz képest, amelyek a szer hagyományos formáját kapták. Ez azzal lehet összefüggésben, hogy a módosított szert kapott egerekben nem, vagy csak sokkal lassabban alakult ki a rezisztencia.
Szakácsék szerint mindez jelentős pozitív hatással lehet az emlőrákkal kezelt nők
életkilátásaira. „Eredményünk arra irányította rá a figyelmet, hogy szemben a korábbi megközelítéssel, ahol a már kialakult rezisztencia gátlására helyeztük a hangsúlyt, inkább a rezisztencia megelőzésére kellene gondolnunk: olyan terápiás protokollokat kellene kidolgoznunk, amelyek megelőzik, vagy legalább időben kitolják a tumorsejteket a terápiával szemben megvédő mechanizmusok megjelenését” – foglalta össze Szakács.
Szakács, aki a Semmelweis Egyetemen végzett és doktorált, az egyesült államokbeli NIH Nemzeti Rákkutató Intézetében (NCI) érte el első nemzetközileg is jelentős eredményeit, majd 2006-os hazatérése után először az MTA Enzimológiai Intézetében, újabban pedig a Bécsi Orvostudományi Egyetem Rákkutató Intézetében alapított sikeres laboratóriumot.
