Nagy átalakulás megy végbe a nemzetközi piacokon – követve az ukrajnai háború nyomán kialakuló új világtrendet. Noha a Kereskedelmi Világszervezet, a nagybankok a válság miatt a globális gazdasági növekedés 0,7–3 százalékos visszaesésével számolnak, ez nem gátolja meg az átrendeződést, a partnerhelyettesítést. A Nyugat, elsősorban az USA erős nyomást gyakorol Pekingre, hogy ne fogja pártját Moszkvának.
Peking azonban nem hajlandó csatlakozni az Oroszország elleni szankciókhoz, még azok legyengített formáihoz sem.
Leperegnek róla a nyugati fenyegetések, hogy hasonlóképpen járhat, mint Moszkva. A kínai vezetés jól tudja: a csaknem másfél milliárdos népességű ország része a világkereskedelemben olyan gigantikus, hogy szóba sem kerülhet, hogy ellene is bevessenek egy nagy szankciócsomagot. Mi több, az ázsiai óriásnak kapóra jönnek a Moszkva elleni büntetőintézkedések, mert azok kiszolgáltatott helyzetbe hozzák az oroszokat. A Kreml így kénytelen hivatalos és nem hivatalos együttműködési javaslatokkal megkeresni a távol-keleti nagyhatalmat.
Kína súlya a világgazdaságban a hamburgi Statista.com szerint 2020-ban a vásárlóerő-paritáson (PPP) számolt GDP alapján 18,33 százalékos volt. Összehasonlításul: a második helyezett USA-é 15,83, a harmadik helyen álló Indiáé 6,8 százalékot tett ki. Oroszország ezen a listán 3,11 százalékkal a hatodik pozíciót szerezte meg. A globális export vezető hatalma szintén a „Mennyei Birodalom”. A Világbank 2020-as adatai alapján Kína kivitele 2723 milliárd, míg a második helyezett Egyesült Államoké 2123 milliárd dollárt tett ki. Németország a harmadik 1669 milliárddal. Az oroszok nincsenek benne az első tízben.
A Moszkva ellen bevezetett szankciókat követve több száz nyugati nagyvállalat vonult ki Oroszországból, a McDonald’stól a British Petroleumig. A helyükön keletkezett űrt külföldről elsősorban kínai cégek igyekeznek betölteni. Különleges helyzet alakul ki: főképp a mozgékonyabb kínai közepes és kisvállalatok látnak sanszot az orosz piacon keletkezett ellátási, kereslet-kínálati hézag pótlására. A nagyokat aggasztják a Nyugat esetleges válaszlépései és az elszámolási nehézségek.
A kínai optimizmus az orosz élelmiszerpiacra is kiterjed.
Liu Jün-peng, aki Oroszországban él, és a cége kínai élelmiszereket, élvezeti cikkeket importál, szintén derűlátó, annak ellenére, hogy a rubel leértékelődése nem kedvez az importüzleteknek. „2014 óta dolgozom Oroszországban, élelmiszereket és pajcsiut (különleges és igen drága kínai gabonapálinka) hozok be Kínából, s most nagy lehetőségeket látok az üzleti forgalom felturbózására” – mondta. De hozzátette: őt is sújtja a mintegy 30 százalékos infláció, a drágulás miatti keresletmegtorpanás, a magas banki kamatok, valamint az orosz alkalmazottak béremelési követelései.
Kína moszkvai nagykövete, Csang Han-huj (Zhang Hanhui) a minap sürgette üzletember honfitársait, hogy töltsék be az orosz piacokon keletkezett űrt. Most kiváltképpen a kis- és középvállalatoknak áll a zászló – tette hozzá. Vang Csuanpao (Wang Chuanbao), az Oroszországban élő kínaiakat tömörítő szervezet elnöke pedig jelezte: a pekingi kormány az Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI – az Új selyemút megaprogram) keretében támogatja az oroszországi piacnyomulásban a kínai cégeket.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
(Borítókép: AFP)
