Franciaország kedden nem engedte kikötni Marseille-ben az Aquarius „civil” mentőhajót, hogy ott migránsok tucatjai szálljanak partra. Pedig nem is olyan rég Macronék nagy patáliát csaptak, amikor az olaszok követték el ugyanezt a „bűnt”.
„Ami Olaszországban történik, az a szolidaritás hiánya” – mondta akkor a francia elnök. Macron pártjának szóvivője pedig még durvábban fogalmazott, és „hányingerkeltőnek” nevezte Salviniék döntését.
Az Il Giornale olasz napilap fel is tette a kérdést a képmutató franciáknak: most, hogy ők ugyanezt csinálják, már nem is hányingerkeltő?
Bár Macron sokat ügyködik azon, hogy Európa visszafordíthatatlanul bevándorló kontinenssé váljon, de ennek terhét első körben azért inkább másokra ruházná.
De nem csak az olaszok ismerkedtek meg ezzel a fajta képmutatással, hanem mi, magyarok is. Emlékszünk még Werner Faymann osztrák kancellárra? A sógorék szocialistáit erősítő(?) politikus válogatott szidalmakat dobált Orbánra, amikor megépült a déli határzár, majd amikor Ausztria is kerítésépítésre kényszerült, Faymann az osztrák-szlovén határon felhúzott objektumot „szárnyas kapunak” nevezte. Még hogy a germán népeknek nincs humorérzéke…
De térjünk vissza Macron kettős játékára. Minek köszönhető, hogy az elnök bevándorláspártiként néha (nagyon ritkán) az ellenkező irányba is tesz lépéseket? Erre a kérdésre a Mozgástér blogon nem is olyan rég már megszületett a megfejtés: „a francia elnök patthelyzetben van. Vannak a megrendelők, akik hozzásegítették elnöki székéhez, és vannak a francia választópolgárok, akik (legkésőbb) a 2022-es elnökválasztáson elküldhetik onnan. Köztük próbál egyensúlyozni Macron.”
A nagy egyensúlyozás közepette pedig elindít néhány pofont, amit az úgynevezett „idegengyűlölő” politikai erőknek szán, de saját maga fut bele.
Borítófotó: Emmanuel Macron francia elnök az Európai Unió salzburgi nem hivatalos csúcstalálkozójának végén tartott sajtóértekezletén 2018. szeptember 20-án.
