Halálos kór terjed Hamburgban. A vendégmunkásokra gyanakszanak először, ezért azokat kitoloncolják. Csakhogy a kór intenzitása nem csökken. Bevezetnek egy sor drasztikus intézkedést. Egy ideig a fertőzöttekre vadásznak a tetőtől talpig beöltözött rémkommandósok, majd boldog-boldogtalanra.
Az éppen 40 éve, 1979-ben a mozikba került nyugatnémet film rendezője, Peter Fleischmann nem sejthette, hogy a legjobb rendező, az élet, miképpen fog rátromfolni szuggesztív alkotására. Ugyanebben a városban, 2019-ben a farsang alkalmával az egyik óvodában gyakorlatilag megtiltották, hogy a bálra a szülők „diszkriminatív” jelmezt adjanak a kicsikre. Nem lehet a hamburgi ovis kalóz vagy sejk, indián vagy hercegnő. Ez ugyanis mind-mind diszkriminatív sztereotípia. Vonalas, a kirekesztés ordas eszméi ellen felvértezett és szervezett óvodás nem ölthet ilyesmit magára. Egy kivétellel – így a verdikt – ha a kislányok öltöznek kalóznak, s a kisfiúk hableánynak. Utóbbit az óvoda vezetése szerint bátorítani kell a szülőknek. Az intézmény harcosan haladó vezetője külön kiemeli, elrettentő példaként, hogy némely múltba merengő óvodás korábban nem átallott „afrikainak” öltözni (négernek? arabnak? búr leszármazottnak?), a fején banánkosárral. Ízlések és pofonok: vannak országok, ahol a gyújtogató hordák betörését, s van, ahol a banános kosarat látják veszélyesnek.
Halálos kór terjed Hamburgban. A doktriner, emberellenes rögeszmék miazmás levegője árad, pusztítása már a gyermekeket sem kíméli. De most senki nem gyanakszik a „vendégmunkásokra” (boldog idők, amikor még dolgoztak is a vendégek!), és jól teszik. Nem a régi vagy az új vendégek hurcolták be Marx rögeszméit, vagy Cohn-Bendit megannyi tévtanát. A mérgező kór most is az agymosott bensőkből fakad. A szivárványszínű világban élő eszelősök nemcsak az őket körülvevő valóságnak, de a nyelvnek is hadat üzentek. A német szövetségi családügyi minisztérium kézikönyvet adott ki, melyben dörgedelmes hangon kijelentik, hogy indiánok nem léteznek, és nem is voltak soh’se. Az indián jelmezek pedig sértik az őslakosokat – dorongolja le a német őslakosságot a magas szintű grémium.
A kór intenzitása nem csökken. A „hamburgi betegség” – ez a címe Fleischmann filmjének – főleg nyugati irányban terjed a kontinensen, talán a széljárások miatt. Itt van például a londoni Kingston Egyetem, ahol még az italautomatákat is Donald Trumpot, és az őt támogatni merészelőket gyalázó, mocskoló, trágár – természetesen nyomdában, drága technikával készült – feliratok, ragacsok borítják. Akinek ettől hányingere támad, kizárólag olyam mellékhelyiségbe szaladhat, melyeknek három bejárata van, a „harmadik neműek” tiszteletére. Ezen az egyetemen a napokban kis cédulákon arra ösztönözték a hallgatókat, hogy vegyenek részt a rövidesen sorra kerülő országos megmozdulásokon „a rasszizmus és a fasizmus ellen”. Az igényes nyomdai munkával előállított propagandaanyagon, melynek hátoldalán a változatosság kedvéért ismét csak az Egyesült Államok elnökét gyalázzák, egy fejkendős, a legkevésbé sem egyetemista kinézetű asszony, a muszlim hagyományoknak megfelelő öltözetben, kezéből tölcsért formálva agitálja a világnézetileg kellően semleges tanulóifjúságot. A londoni felsőházban pedig a minap egy egész konferenciát szenteltek az orosz cybertámadásokra és a veszélyes (lásd: banános kosár) állam nyugati propagandájára.
Hamburgi betegség. A kór az óvodáktól az egyetemekig terjed. A Kingstonon dolgozó, nemrég Amerikába is átruccant ismerősöm mesélte, hogy egyetemi ismerősei hüledeztek, mikor értesültek úti céljáról. Én ugyan el nem utaznék egy diktatúrába – érveltek osztályharcos elkötelezettséggel.
A film fontos tanúsága, hogy – bár a hatalom még harckocsikat is bevet – a kór hibás kezelése csak növeli az epidémia okozta káoszt, felfordulást. A Nyugat hihetetlen erőket mozgósít, hogy legyőzze a fenyegető veszedelmet. Legalábbis, amennyiben veszedelem az önálló magyar államiság, az éledező talján kurázsi, a konzervatív lengyel politika. A Harmadik Birodalom hadüzenet nélkül zúdult neki a független Lengyelországnak – ezt a hiányosságot kompenzálja most a Báthory nevét bitorló, Soros által pénzelt Stefan Batory Foundation, mely varsói székhelyéről (a pofátlanság csúcsa!) üzen hadat a konzervatív-keresztény vezetésű államnak. Arra agitálják Brüsszelt, hogy lépjen föl Lengyelország ellen. A Varsó közepén terjengő szellemi szövődmény, e kór gócpontja többek között azért működik, hogy előkészítse a társadalmat a migránsok befogadására.
Halálos kór terjed. Vajon megállítja-e Közép-Európa elszántsága, mely egy alkalommal már dögfüstölőkkel semlegesítette e betegséget?
Borítókép: MTI Fotó: Balázs Attila
