A 112 esztendeje született mű a kikötői alvilágban és egy szovjet hadihajón játszódik. Természetesen bővelkedik mindenféle fura alakban, a kaland mellett pedig a szerző védjegye, a humor hatja át a regényt.
A fura alakok nem teljesen az író képzeletének szülöttei. Például amikor Pesterzsébeten, annak is a szélén lakott, az ott működő piroslámpás ház szomszédságában – ahol ma képzőművészeti galéria üzemel –, közismert volt az a figura, akinek egy váltás ruhája lévén, ha azt az asszony kimosta, az illető lepedőbe csavarva jelent meg a kocsmában. Ha pedig megjelent, biztosan verést kapott, aki furcsállta öltözetét.
Ugyanakkor Rejtő maga is rejtői figura volt. Ült az Andrássy úti Japán kávéházban (ma az Írók Boltja), s amikor már jó nevű ponyvaszerzőként, azaz P. Howardként kiemelkedő honoráriumot kapott az út túlsó felén székelő Nova Könyvkiadótól, akkor fizetés gyanánt egy bekezdést tépett le a készülő kéziratából, amellyel a pincér átszaladt a kiadóba, ahol kifizették, a bekezdést pedig beragasztották az addig leadott oldalak közé.
Lakni akkoriban Liptómezőn lakott, méghozzá a tébolydában. Mivel nem volt ön- és közveszélyes, ezért engedték ki napközben a városba.
Sokáig tartotta magát a legenda, miszerint számos hőséhez hasonlóan, idegenlégióskét szolgált. Ami tény, s olvasható is több regényében, hogy felszökött egy Afrikába tartó francia hajóra, amelyen fűtőként dolgozott, majd a gyarmatok kikötőinek kocsmáiban múlatta idejét, megannyi alvilági figura társaságában.
Huszonnyolc esztendősen hazatért, kezdetben Laverg, majd P. Howard néven lett rendkívül népszerű szerző. Noha történetei kalandregények, művei nem ponyvák, hanem zsánerek paródiái.
Humoráról annyit: Heltai Jenő és Karinthy Frigyes egyaránt nagyra tartották.
