A “nagy októberi” száz éves évfordulójának szerencsétlen megünneplése és Venezuela múlt heti csődje kapcsán azt gondolhatnánk, hogy a szocializmusnak vége, elföldelték. Ha így van, rosszul gondoljuk. Amikor a kapitalizmust újra és újra előveszik, és különböző címkéket aggatnak rá, a szocializmust tartják életben.
Bernie Sanders vermonti demokrata szenátor, aki ez elnökválasztáson is indult, például “kaszinó kapitalistákról” beszélt abban a demagóg kontextusban, hogy “vajon miért van egyeseknek oly sok, másoknak pedig oly kevés?” – mármint pénze. Egy demokrata politikus, Barney Frank 2003-ban ezt mondta: “dobjunk még egyet a kockával, támogassuk még jobban a lakáshoz jutást” – lett is belőle pénzügyi válság, amit azóta is emleget a világ. Sanders szenátor most hasonlót akar: ingyenes középiskolai oktatást és ingyenes egészségügyi ellátást mindenkinek. Ingyenes közélelmezést nem akar?
Al Gore volt amerikai alelnök “fenntartható kapitalizmust” szorgalmazott, amelyben a környezetvédelmi és a társadalmi szempontokat beépítik a döntéshozatali mechanizmusba. Nem tűnt fel neki, hogy éppen attól lesz a kapitalizmus fenntarthatatlan, amit javasol – lásd Bernie Sanders.
2014-ben a Huffington Post egyik vezető cikkének a címe a következő volt: “A kapitalizmus legyen szitokszó”. Akkoriban jelent meg Thomas Piketty francia közgazdász ismert könyve, a “Tőke a 21. században”. Piketty azt javasolta, hogy az államok adóztassák meg az örökölt vagyont. Ő “patrimoniális” (örökségen alapuló) kapitalizmus kifejezést használta, ami szerinte az 1970-es évektől kezdve erősödött meg. Vajon mit szólna ehhez Marck Zuckerberg vagy Larry Page, akik még nem is éltek 1970-ben?
A Nobel-díjas amerikai közgazdász, Joseph Stiglitz “hamis kapitalizmusról” írt. Szerinte egy jól összerakott adórendszernek sokkal kedvezőbb hatásai vannak, mint az egyszerű “pénzbegyűjtésnek”. Az ilyen rendszer – Stiglitz szerint – javítja a gazdaság hatékonyságát és csökkenti az egyenlőtlenségeket. A Stiglitzhez és Pikettyhez hasonló, a központi tervezésben hívő gondolkodók azután akarják kormányozni a hajót, miután az elsüllyedt.
Az összeesküvés-elméletekben bajnok – és néha filmeket is készítő – Oliver Stone 2016 júliusában Cannes-ban járt, a filmfesztiválon népszerűsítette Edward Snowdenről készített filmjét. Beszédében kifejtette, hogy mennyire aggódik a Pokémon Go nevű, a kiterjesztett valóságon alapuló játékok miatt. Stone egyfajta “megfigyelő, nyomozó kapitalizmusról” beszélt, amely egy "robot-társadalomhoz" hasonlóan tudni akarja, miként viselkednek állampolgárai.
Az ilyesféle technokrata gondolkodás a nagy 20. századi közgazdászig, John Maynard Keynesig vezethető vissza. Keynes kormányzati beavatkozást sürgetett a gazdasági depresszió megfékezésére, amelyet a kormányzat idézett elő. Víziója szerint közgazdászok irányítanák a gazdaságot. 1936-ban írt művében, a “A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elméletében” erősen szocialisztikus gondolatokat is leírt arról, hogy miként lehetne állami beruházásokkal elérni a teljes foglalkoztatottságot.
A kapitalizmus “reformjára” irányuló kísérleteknek sora szinte végtelen. David Cameron brit miniszterelnök 2012-ben “szociálisan felelős és hitelesen népszerű” kapitalizmusról beszélt, a Munkáspártot pedig “turbó-kapitalizmussal” vádolta. Egy amerikai áruházlánc, a Whole Foods vezérigazgatója “öntudatos kapitalizmust emleget. A Che Guevara pólóban feszítő egyetemisták “késői kapitalizmusról” merengenek a 6 dolláros szójatejük felett. Kína “államilag vezérelt kapitalizmust” hirdetett meg. Nonszensz.
Mit lehetne tenni? Hagyjuk el a módosító kifejezéseket. Csupán egyetlen olyan kapitalizmus van, ami működik. Ez pedig a következő: valaki elhalasztja a fogyasztását, s az így keletkező megtakarítást valamilyen áru vagy szolgáltatás előállításába fekteti be. Ha ez tetszik a közönségnek és megveszik azt, akkor profit keletkezik. Ez a nyereség tiszta, az eladó és a vevő közötti árjelzések alapján jön létre. Nem szükséges hozzá a “szakértők” vagy a “társadalmi elit” közreműködése. Nem olyan nehéz ezt megérteni.
