Történelemtanulmányainkból tudjuk, hogy két versengő település a középkorban még fegyverrel támadt egymásra, később viszont, amikor a felgyülemlett feszültségek levezetésére már a sport nyújtott alkalmat, jelentősen nagyobb számban élték túl az összecsapásokat.
Az erőszak évszázadokon át a férfiak világához kötődött: mindennapjaikat a háborúk, a párbajok, a fizikai munka uralta, amelyek bármelyike közben akár életüket is veszthették. „Az európai kultúra fejlődése során a nyílt agresszióhoz, a fizikai erőszakhoz kötődő magatartásformákkal kapcsolatban egyre több tabu jelent meg, és elkezdődött egy jelentős változás – magyarázza Guld Ádám médiakutató és kommunikációs szakember. – A fizikai erőszak rituálissá szelídült, és szimbólumokon keresztül élt tovább: a sportban megjelenő küzdelem ennek az egyik megnyilvánulása.”
A kutató definíciója szerint a sport iránti szenvedély és a szurkolói magatartás egy többszörösen összetett szimbolikus cselekvés. A rajongó, a szurkoló azonosítja magát azzal a sportolóval vagy csapattal, akit vagy amelyet támogat. Tevőlegesen az aktusban, ami jelen esetben a sport, a szurkoló ugyan nem jelenik meg, külső nézőpontból tekint rá, de érzelmileg nagyon mélyen bevonódik. „A sport eleinte a lokalitáshoz kötődött – lásd. a települések közötti problémák kisütése –, de a nemzetállamok megerősödésével párhuzamosan jóval magasabb szintre került, mert a lokalitás helyett a nemzeti identitással fonódott össze” – folytatja Guld Ádám.
Azért képes egy mérkőzés vagy verseny rendkívül erős érzelmeket megszólítani, mert sosem csak magáról a csapatról, vagy a versenyzőről szól, hanem akár egy egész országot szimbolizálhat.
Az, hogy ki mennyire teszi magáévá a szurkolói magatartást, egyrészt személyiségfüggő, másrészt a kulturális háttér függvénye. A sportkutatók sokat foglalkoztak azzal, milyen társadalmi rétegre, csoportra jellemző a mély elköteleződés. Sok esetben a nagyon aktív, akár szélsőséges magatartást is mutató szurkolói attitűd jellemzően az alsóbb társadalmi osztályokhoz köthető.
„Akár sportolói háttérrel, akár anélkül, a mai napig általában a férfiak kultúrájához tartozik a szurkolás, azaz a nagyon erős maszkulinitáshoz társítható. Ebből adódóan maga a szurkolói közeg is azok számára otthonos és fontos, akik olyan környezetben élnek, ahol a nyers férfierő reprezentációjának, kimutatásának is nagy a szerepe” – jegyzi meg a médiakutató.

Newcastle United-szurkolók Fotó: Paul ELLIS / Europress/AFP
A szurkolók az egykori sereg, a csapattagok az ex-hadvezérek?
A szurkolók döntő többsége a társadalmi szabályoknak megfelelően működik, de léteznek és a világuk látványos elemei az erőszakosabb, túlfűtöttebb csoportok.
Azok a rituális aktusok, amelyek a szurkoláshoz kapcsolódnak, nagyon komoly szelep funkcióval is bírnak – hívja fel a figyelmet Guld Ádám. „Az emberek alapvetően kulturális szabályokhoz tartják magukat a hétköznapokban: nagyon sokan vagyunk, kis terekben rengeteg időt töltünk együtt, ehhez képest a fizikai agressziót jelen társadalmunk erősen visszaszorította. Evolúciós szinten viszont az erőszak belénk kódolt, a normális működésünk része, mivel adott esetben a túlélés záloga lehet. Az emberiség egy része viszont a mindannyiunkban lappangó agresszív késztetéseket nem csak szimbolikusan szeretné kiélné, hanem a valóságban is – ezek a sporttal kapcsolatos öröm vagy bánat kapcsán levezethetők. Erre valamilyen szinten az intézményrendszer is felkészült, megvan ennek is a sajátos rituáléja, szokásrendszere.”
Bár a szurkolói kultúra látványos volumenét a férfiakhoz köthetjük, de mindez nem kizárólagos, hiszen mondjuk az erőszakot kevésbé explicit módon megjelenítő sportoknál jelentős a női szurkolók száma.
Guld Ádám két éve épp azt vizsgálta egy kutatásban, hogy a szurkolói identitás, gyakorlat miként változik az online és a közösségi média hatására. Egyrészt az derült ki, hogy a globális szupersztárok jóval közelebb kerültek az átlagemberekhez. Másrészt, hogy ezek a karakterek túlexponálttá váltak, gyakorlatilag már mindent lehet róluk tudni – részben azért, mert ők is folyamatosan posztolnak a saját életükről, részben mert a bulvársajtó számár rendkívül értékes figurák, és azokról a platformokról is milliónyi hír kerül ki róluk. Emiatt a korábbi félisteni státuszuk omladozni látszik, hiszen hozzáférhetőbbé váltak. Üzleti szempontból viszont új lehetőségek nyíltak számukra, mivel akár a saját csatornáikon is képesek közvetlenül kereskedelmi típusú meggyőzéssel megtalálni a rajongókat.
A hősök bármennyit kereshetnek
Ami régen titkosnak minősült, azt ma pontosan tudjuk: mennyit ér, keres egy sportoló. De a szurkolók számára például a futballsztárokhoz köthető hihetetlen összegek sem kiábrándítóak. Guld Ádám ezt azzal magyarázza, hogy a sportolók jövedelméhez a „megdolgozott érte” eszméje kapcsolódik. „Ők nem üres celebritások, hanem egyértelműen tehetségek, és a tehetségük mögött lévő munkát, szorgalmat, alázatot, kitartást a szurkolók pontosan ismerik. Sokan közülük szerény körülmények között nőttek fel, és a saját erejükből jutottak el oda, ahol most tartanak, mert kitartottak az álmaik mellett – a legkisebb szegénylegény történetét pedig mindannyian szeretjük. A szupersztárok esetében olyan megkérdőjelezhetetlen teljesítményekről van szó, amelyek elfogadhatóvá teszik az amúgy irreálisnak tűnő juttatásokat is. És azt se felejtsük el, hogy a szurkolók azt értékelik, mekkora boldogságot okoz nekik egy sportoló győzelme. Ez megint az identitások összecsúszásából adódik, erős a kölcsönhatás a szurkoló és a csapat vagy az egyéni sportember között, és ha ő nyer, akkor azzal a szurkoló is nyer. A megélt érzelmek szintjén ugyanolyan szintű az impulzus, a tapasztalás, mintha ő maga rúgta volna be a győztes gólt.”
A negatív, erőszakos érzelmek mellett a pozitív érzelmek kiengedésének ugyanúgy szelepe, terepe a sport.
Egy társadalomban, ahol a működéshez szükséges túlkontrolláltság arra is vonatkozik, hogy mondjuk egy férfi ne sírja el magát, itt ennek is helye van, szabadfolyást kaphatnak az érzelmek.
Fognak még szurkolni a legfiatalabbak?
A Z-generáció kapcsán azonosítanak a kutatók egy új, elmagányosodó, elidegenedő nemzedéket, amelyen belül a hagyományos tömegsportok iránti érdeklődés is kezd megcsappanni. Ennek az is oka, hogy a sport, mint aktív tevékenység önmagában sem túl népszerű a Z-generáció tagjai között, a fiatalok mindössze 12-14 százaléka sportol rendszeresen, ami – összehasonlítva a korábbi nemzedékekkel – nagyon kevés. „Észrevehető, hogy az e-sportok kezdik átvenni a hagyományos sport funkcióját, ezeknél tetten érhető a szurkolói megatartás is, de a digitális térbe helyezve” – mondta el Guld Ádám.
Borítókép: illusztráció, forrás: PuzzlePix/Shutterstock