Az említett szerzők által jegyzett “Yoga and the Roots of Cultural Appropriation” című értekezés a gyarmatosításra vezeti vissza a jóga népszerűségét a nyugati világban. Eddig talán még nincs is mit vitatni, hiszen az tiszta sor, hogy az indiai gyakorlatok és filozófia a félsziget kolonizálásával terjedhetett el nyugaton. Azon viszont nem csodálkoznánk, ha a következő gondolatokat egyesek már igencsak erőltetettnek tartanák.
A szerzők úgy vélik, hogy Amerikában a jóga népszerűsége “egyenes következménye annak a kulturális kisajátításnak, amit a kapitalizmus teremt és újrateremt”. Ön se érti? Akkor a következő szövegrészletek hátha közelebb viszik az igazsághoz.
“Annak érdekében, hogy fenntartsák a fehér felsőbbrendűségű faji kapitalizmus intézményét és folyamatos működését, a fehér embereket arra nevelik, hogy legyenek történelmietlenek és fojtsák el érzelmeiket, ezzel egyben arra nevelik őket, hogy akarva vagy akaratlanul visszaéljenek a hatalmukkal, és hamis felsőbbrendűségi érzéssel forduljanak másokhoz”. Még mindig nem világos? A lényeg, hogy a szerzők szerint a “nyugati” jógaoktatók csak a fizikai gyakorlatokat tanítják meg anélkül, hogy megtanítanák a jóga történelmét, és a átadnák “valódi mélységét és értelmét”, ahogy ezt egy gyenge pillanatukban világosan kifejtették. Aztán megint jön a blabla: “A jóga efféle modern kulturális kisajátítása a fehér felsőbbrendűség és a gyarmatosítás folytatása”. De senki ne ijedjen meg, aki eddig nem tudta, hogy miközben jógázott, azzal nem csak saját testét, de a fehér felsőbbrendűséget is erősítette!
A progresszió két felkent papja, Shreena Gandhi és Lillie Wolf nem tiltja el önöket a további jógaóráktól. Csak annyi az elvárás, hogy mindenki “dekolonizáló módon gyakorolja a jógát”. Azt meg hogy kell? A választ erre is megkapjuk tőlük: az oktatóknak figyelniük kell arra, hogy helyet adjanak “a kulturális kisajátításról folytatott beszélgetéseknek”. Magyarán legyen a jógaórának is érzékenyítő gyakorlata. Mondjuk lehetne ez a bemelegítés.
A szerzők szerint ez rendkívül fontos lenne manapság, amikor a “fehér felsőbbrendűség”, a “ciszheteropatriarchátus”, és a “xenofóbia” ilyen gyakori.
Mint az köztudott, az Egyesült Államokban a jóga leginkább a keleti és nyugati parti kozmopolita liberálisok kedvenc hobbija. Talán ennek is köszönhetik, hogy progressziós iránytűik ilyen engedékenyek. Elvégre Shreena Gandhi és Lillie Wolf mégsem tilthatta le a teljes baráti körét legkedveltebb szabadidős tevékenységéről.
Borítókép: dreamstime.com
