Az első Soros-tervvel, nemzetközi szóhasználatban: csomaggal (talán kint is ismerik Bokros Mikulás Lajos egykori ténykedését) 2015-ben ismerkedhetett meg a világ, amit a hozzá közeli Project Syndicate oldalon tett közzé. Ebben szerepeltek elhíresült (s valóban Bokrosra hajazó) elképzelései.
Ezek szerint az EU-nak évente egymillió menedékkérő befogadását kell biztosítania, őket igazságosan szétosztva a tagállamok közt. Még a vak tyúk is kiszemezgeti a betűk közül, hogy ez bizony a kvóta fészke! Ennyi ide, annyi oda – a „szolidaritás” nevében – tetszik, vagy sem, punktum. Persze, folytatja a filantróp, nem elég befogadni, támogatni is kell, 15 ezer euróval (4,5 millió forinttal) fejenként, két esztendőn keresztül szerencsétleneket.
Az irigység bűn, de azért számoljunk utána. Nálunk nettó 200 ezer forint az átlagbér, az évente 2,4 milliós fizetést jelent munkánkért cserébe, ami 2,1-gyel kevesebb annál, amit munka nélkül „megkeres” a bevándorló. Igaz, valakinek meg kell termelnie azt a pénzt, hogy adó formájában befizethesse, hogy az állam kifizethesse.
Az évi egymillió migráns a második évtől már kétmillió eltartottat jelent, hiszen két esztendeig kell az államnak gondoskodnia mindegyikükről. Vagyis a 4,5 milliót szorozzuk meg 2 millával. „Nincs annyi pénz, fiam, amit itten mondasz” – állapítja meg Piszkos Fred A megkerült cirkálóban. No de, Gorgie bácsi nem Rejtő-figura, ő pontosan tudja, nincs a fenét! Bocsásson ki az EU hosszú lejáratú kötvényeket – ajánlja. Magyarán adósítsa el magát valakinek.
Sőt, hogy az a valaki még több pénzt kaszálhasson, az Unió további 20 milliárd euróval (annyi pénz, legalábbis forintban tényleg nincs – én biztosan nem tudom felfogni) támogassa a Libanonban, Jordániában és Törökországban tartózkodó (2015-ben) négymillió menekült ellátását.
Ha az a valaki, nevezzük a közérthetőség kedvéért Dagobert bácsinak, szóval, ha Dagobert bácsi vérszemet kap, nincs megállás, ennek értelmében bevásárolna még kötvényt 8-10 milliárd eurónyit, ennyivel kellene ugyanis a frontline országokat támogatni Soros mester szerint.
Végezetül pedig biztonságos útvonalakat kell biztosítani azokba a tagállamokba, ahová tartanak.
Kezdjük a végén: ahová tartanak. Tehát ahová menni akarnak! Ahová nekik tetszik, ami nekik megfelel. Semmi első biztonságos ország, meg efféle. Jogos! Gondoljunk bele, ha Donald Trump nem New Yorkban születik, jómódú ingatlanos családba, hanem Eritreába cirokszedőnek! Tuti nem lenne az USA elnöke. Az élet igazságtalan, adjuk meg az esélyt migráns embertársainknak. Az, hogy közben másoktól, például a célországban születettektől ezzel elvesszük, ugyan kérem, dögöljön meg a szomszéd tehene!
Mindezt biztonságos úton elősegítve, tanácsolja Gorgie bá. Vagyis nyilván nem repülőn fuvarozva őket, mert az esetleg még le talál zuhanni. Vagy fölrobbantja valami eszelős al-Kaidás muszlim terrorista.
No, egy évre rá a mester újabb elképzeléssel rukkolt elő. Látszólag hátraarcot hajtott végre hét pontba szedett tervével. Úgy tűnhet, hogy letett a kötelező kvótarendszerről, de cvikipuszi pajtása, Junker körömszakadtáig kitart a kötelező szétosztás mellett.
Soros javasolja a megfelelő pénzügyi keretrendszert a frontline országok támogatására. Emlékeznek, a kötvények, amiket majd megvesz Dagobert bácsi.
Demográfiai és munkaerőpiaci okokból szükségesnek tartja a bevándorlást. Mint a Die Weltben fogalmaz: „több előnye van a migrációnak, mint amennyibe az integráció kerül”. Meg az öreganyja térdekalácsát! A migránsok integrálódni nem kívánnak, azt akarják, változzon az ő kedvükre a befogadó ország. Ha már nekik ócska az életük az iszlám miatt, mozlimosodjunk el mi is. És ha valakinek nem tetszik, mit csináljon? – kérdem én. Mondjuk, meneküljön Szíriába? Közel sem biztos, hogy befogadnák.
Nos, ennyi lenne dióhéjban a nem létező Soros-terv.
