Az idei év első fele különösen jól alakult a tőkepiacok számára – kezdi cikkét a The Wall Street Journal. A világ fejlett országai részvénypiacainak átlagos teljesítményét mérő MSCI World Index 9,7 százalékkal emelkedett. A legnagyobb amerikai vállalatok árfolyamalakulását követő S&P 500-as index a kosarában szereplő cégek várható nyereségének 17,5-szeresét árazza be. A referenciaként szolgáló amerikai 30 éves államkötvények hozama 0,25 százalékponttal esett, 2,7 százalék körül jár a jegyzés. A vállalati kötvények hozama a pénzügyi válság óta a legalacsonyabb szintre süllyedt.
A zuhanó kötvényhozamok és az emelkedő részvényárak egymásnak ellentmondanak – legalábbis elméletben. A kötvényhozamok csökkenése szelídülő inflációra utal, míg a részvények drágulása éppenhogy a gazdaság felpörgését, vagyis az infláció emlekedését jelzi.
A várható áralakulásra alapvető befolyással van az amerikai jegybank, a Federal Reserve (FED). A Fed bejelentette, hogy a pénzügyi válság utáni gazdasági élénkítés a vége felé közeledik. A jegybank kötvényvásárlásokkal pumpálta a pénzt a gazdaságba, ezt az állományt fokozatosan elkezdik leépíteni. Ez azt jelenti, hogy a világgazdaságba öntött készpénz mennyisége csökkenni fog, szűkül a likviditás. A Fed kamatot is emelt, s bár hangsúlyozta, hogy a jövőben nagyon óvatosan folytatja a monetáris szigorítást – így a kamatszint még mindig nagyon alacsony -, ez mégiscsak a pénzbőség végének kezdetét jelzi. Hasonlóan: az Európai Központi Bank (ECB) is elkezdett távolodni az ultralaza monetáris politikától – bár egyelőre csak a kommunikáció szintjén.
Egy ilyen tőkepiaci-világgazdasági környezetben jó stratégia lehet a kivárás, vagyis a felhalmozódott készpénz megtartása, nem befektetése. A központi bankok, köztük a Fed, Bank of Japan vagy az ECB kamatpolitikájukkal büntették ezt, negatív reálkamatok alakultak ki. Most azonban változhat a helyzet.
A Bank of America Merrill Lynch befektetési bank által a világ nagy alapkezelőinek körében végzett felmérés azt mutatja, hogy az alapkezelők portfólióban 5 százalékra nőtt a készpénz aránya a hosszú évek átlagában mért 4,5 százalékról.
A készpénztartalékok növelése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a befektetők valamilyen nagy sokkra számítanak. Ha így lenne, inkább a klasszikus menekülőutakat választanák, például aranyba fektetnének. Sokkal valószínűbb, hogy az alapok taktikai okokból döntöttek úgy, hogy felhalmoznak egy kis száraz puskaport. Realizálták a profitot és manőverezési lehetőséget teremtenek maguknak, kedvező alkalmakra várnak. Ilyen volt például az, amikor Donald Trumpot választották az Egyesült Államok elnökének, erre reagálva az amerikai államkötvények hozama megemelkedett. (Trump költségvetési élénkítést ígért, vagyis magasabb államadósságot, ami drágább finanszírozást is jelent. Ez a várakozás hajtotta fel a kötvények hozamát.) Amikor a piacok megnyugodtak, az alapok realizálták a profitot és eladták a kötvényeket.
