Másodszorra adták át a Gránit Oroszlánt, a Férfiak Klubjának díját. 140 jelöltből választotta ki a zsűri a díjazásre érdemes apát, tanárt, mester, közéleti példaképet és üzletembert. Az idei évben a díjat apa kategóriában Kisari Károly, a Rejtett Down Kincsek Egyesület elnöke, férfi pedagógus kategóriában Benedek Tibor Zoltán szentesi testnevelés-biológia szakos tanár kapta. Közéleti kategóriában Várkonyi Attila műsorvezetőre esett a választás, a mester kategóriában dr. Forgách Péter szemész kapta a Gránit Oroszlánt, a Felelős üzletember díjat pedig pedig Novák Tibor, a Nobilis Zrt. alapítója nyerte el. Ezek a férfiak mind kiemelkedő életpályát futnak be, családjukért és egy közösségért nagy energiákkal dolgoznak. Felelősséget vállaló, teremtő férfiak, le a kalappal előttük.
Bedő Imre megszállottan hisz abban, hogy a világnak szüksége van férfi példaképekre is, és ebben maximálisan igaza van. Ám úgy fest, ez nem elég érdekes a haladó sajtónak a girl power évtizedében, a #metoo után egy évvel. Sokkal érdekesebbek a nyűglődő, depressziós anyák, meg a láthatatlan munkájuk, a számszakilag nem bizonyítható bérkülönbség férfiak és nők között. Sokkal érdekesebb a félrelépés, a meleg mozgalom, a gender propaganda, a kelletlenkedő tanárok, akik kollaboránsnak nevezik azokat a kollégáikat, akik lelkiismeretesen dolgoznak, meg azok az emberek, akik kimennek mosogatni Londonba, vagy a bécsi reptérre csomagot rakodni.
Persze nyilván az is a díjazottak ellen szól, hogy az EMMI és Novák Katalin felkarolta az ügyet, ez kifejezetten érthető egy demográfiai programot hirdető kormányzat esetében. De a haladó sajtónak ez nem tetszik. Rendületlenül termelik cikkeiket arról, hogy teljesen reménytelen, hogy javuljon az ország demográfiai helyzete, hetente sulykolják, úgysem születik több gyerek, MTA szociológusok állnak sorba a haladó szerkesztőségek előtt, hogy hiteltelenítsék a kormány szociálpolitikáját, családokat támogató intézkedéseit, feminista kutatók elmondják, hogy a magyar nők nem is érzékelik, mennyire szenvednek a saját életükben.
Ha beszámolnak díjakról, akkor azt leginkább maguknak adják, és minőségi újságírásnak nevezik szerény tárgyilagossággal, vagy olyan művészek, civilek kapják, akik kifejezetten markáns ellenzéki tevékenységet folytatnak, céljuk az, hogy bebizonyítsák: ebben a pusztuló országban nyomor van, diktatúra, kivándorol, aki él és mozog, összeomlik az egészségügy és az oktatás, a cigányok nem kapnak elég segélyt, remélem, nem hagytam ki semelyik fontos toposzt. Ez az ő „független" világuk. Érthető, hogy kiegyensúlyozott, boldog, alkotó emberek, afféle nagybetűs férfiak nem férnek ebbe bele, el kell hazudniuk az ő történetüket. Mondjuk ahhoz nagyon értenek.
Borítókép: csaladhalo.hu
