Gyurcsány nem először uszít a külhoni magyarok ellen. A szégyenletes „23 millió románozás”, az érzelmek felkorbácsolása a 2004-es népszavazás előtt vastagon meghatározta az én politikai identitásomat is. Csak ültem a szavazás másnapján az iskolapadban, és néztem ki a fejemből. Akkor találkoztam először azzal, hogy Magyarországon a lövészárkok többről szólnak, minthogy „nem értünk egyet bizonyos kérdésekben”. Ha bennem így megmaradt ez az emlék, milyen erősen élhet a külhoniakban máig? De erről majd később.
Kezdjük azzal, hogy 2004-ben ugyan megtagadták őket, de ma már nem vennék el az állampolgárságukat, csak a szavazati jogukat. Ez nem csak a 13 éve történt előzmények miatt ócska duma. Gyurcsányék szinte bármit alapjognak gondolnak, minden társadalmi csoport jogait kiterjesztenék, kivéve a külhoni magyarokét. Az állampolgárságnak politikai jogokkal kell bírnia. Más csoportok érdekei védelmében a jogállamiságra és alkotmányosságra ezek után nem hivatkozhatnak. Mostantól ez nem csak unalmas, de pofátlanság is.
Mi kérünk elnézést Gyurcsány azon logikájáért, hogy ha a külhoniak elhagyják szülőföldjüket, és Magyarországra költöznek, akkor szavazhatnak.Tényleg, micsoda pofátlanság, hogy eddig ott maradtak, és viselték a nagyhatalmak kegyetlen döntésének következményeit… Gyurcsány jó ideje azzal jön, hogy csak az szavazzon, aki a következményeket is viseli. Tessék, itt van neki egy jókora következmény. Szerintük ez nem elég, én, és még sokan mások viszont úgy gondoljuk, aki ennyit szenvedett csak azért, mert nem volt hajlandó lemondani magyarságáról, az megérdemli, hogy a magyar nemzet ügyeibe beleszólhasson. Sőt, mi annyira engedékenyek vagyunk, hogy az ellen se ágálunk, aki szavazati joggal Magyarországon él, de az első adandó alkalommal megtagadná saját nemzetét.
Gyurcsány azt is elmondta, ő a trianoni traumát úgy akarta feloldani, hogy az EU keretein belül „légiesülnek” a határok. Bravó! Gyurcsányt láthatóan nem zavarta a határok párologtatása közben, hogy magyarok millióinak kisebbségi jogait tiporták sárba a saját szülőföldjükön. Miért is értené, hogy ez mekkora probléma. Hiszen minden szülőföldről el lehet menni. „El lehet onnan is menni! Tessék!” – mondaná a magyar Tony Blair.
Ha már a határok „légiesítésénél” tartunk. Az most újra napirenden van. Gyurcsányék világa szerint mindenki ott boldogul ahol akar. Jöhet ide akárhánymillió közel-keleti más vallású migráns. De a külhoni magyarok? Na, az más tészta, ők 23 millió román vendégmunkás.
És most van bőr a képén kiállni és elmagyarázni, hogy a külhoniaknak köszönhető a Fidesz 2014 utáni kétharmada. Vicces, hogy ilyen rossz néven veszi, hogy nem rá szavaznak mindezek után.
Legyen világos, Gyurcsány gyűlöli a külhoni magyarokat. Azért, mert nem érti ezt a jelenséget. Nem érti, miért nem hódoltak be az őket beolvasztani akaró államoknak. Nem érti, hogyan ragaszkodhat valaki egy olyan identitáshoz, ami megnehezíti az életét. Ezért nem zavarja, hogy éppen egy teljes civilizáció dörömböl európai kapuin. Mármint azok, akik még nem jutottak be. Gyurcsányt és elvbarátait nem kell féltenünk. Ők majd felveszik a muszlim vallás valamelyik ágát. Gondolom azt, ami nyugaton a legmenőbb lesz.
