Miután a parlamenti ellenzéki pártok mindegyike hozzájárult a Sargentini-jelentés elfogadásához a tartózkodással vagy az igen gomb megnyomásával, már az elfogadást követő hétvégén rögtön egy Gyurcsány Ferenccel fémjelzett, a jelentést ünneplő megmozdulást hívtak össze.
Ez a két esemény jól jelképezi, hogy az ellenzéki pártok továbbra sem tudnak szabadulni a népszerűtlenséget eredményező két béklyótól: miközben nemzeti kérdésekben nem lehet rájuk számítani, Magyarország egyik legelutasítottabb politikusa az ellenzéki oldal szimbóluma.
Ahogy a 2004-es, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás alkalmával is képesek voltak rárontani saját nemzetükre, úgy most ismét Magyarország nemzeti érdekeivel szemben szavaztak. Tették mindezt úgy, hogy a holland zöldpárti képviselő szövege kapcsán még saját maguk is elismerték, hogy abban valótlan állítások tucatjai olvashatók.
Európa legtöbb országában az ilyen típusú politizálás elképzelhetetlen lenne, hiszen nemzeti kérdésekben nem számít a párthovatartozás: ha az ország jövőjéről van szó, akkor összefognak a politikusok. Hazánk ebből a szempontól is – negatív – hungarikumnak számít, nálunk az ellenzék szinte teljes spektruma képes a hazájával szemben politizálni, ha Brüsszelből vagy Berlinből megérkezik az ukáz.
Teszik mindezt úgy, hogy mind a Sargentini-jelentést, mind Brüsszel bevándorláspolitikáját a magyarok túlnyomó többsége, így az ellenzéki szimpatizánsok jelentős része is elutasítja. A Századvég Alapítvány nemrég publikált kutatása alapján a magyarok közel nyolcvan százaléka nem akarja, hogy Brüsszel uniós hatáskörbe helyezze annak megállapítását, hogy a tagállamokba érkező migránsok menekültek vagy gazdasági bevándorlók-e. Hetven százaléka nem ért egyet azzal, hogy az Európai Unió megakadályozza Magyarország büntetőjogi eszközökkel történő fellépését az illegális bevándorlást segítőkkel szemben, de ugyanekkora arányban állnak ki a kötelező betelepítési kvóta ellen is. A többség nem ért egyet az illegális bevándorlók harmadik, biztonságos országba történő visszaküldésére vonatkozó kritikákkal a jelentésben, és azzal a kifogással sem, amely bírálja, hogy minden Magyarországra belépni kívánó bevándorlónak a tranzitzónában kell tartózkodnia az eljárása befejezéséig. Ennek ellenére támogatták a jelentést, és igent mondtak minderre az ellenzéki pártok.
A jelentés megszavazása mellett a parlament őszi ülésszakának kezdetén elhangzott hozzászólások alapján is világos, hogy az ellenzék még most sem fogadta el – vagy csak nem akarja tudomásul venni –, hogy a magyar választók döntő többsége elutasítja a migrációt és a Sargentini-jelentést is. Éppen ezért a magyarországi ellenzék változatlanul csupán egy szűk réteghez tud szólni, ráadásul őket sem képes egyben tartani, mivel e pártok nagy részének nincsen célja, sem stratégiája, ez pedig a közelgő európai parlamenti választáson is gondot okoz majd nekik.
Amilyen az ellenzék, olyan az arca. Mondhatnánk mindezt arra, hogy az ország legelutasítottabb politikusa, Gyurcsány Ferenc ismét felállt a színpadra, és hangerejével elnyomta az összes konkurenciáját. Tovább növeli a DK-vezér versenyelőnyét, hogy jelen pillanatban kizárólag a Demokratikus Koalícióról tudjuk megmondani az ellenzéki oldalon, hogy mit kezdene Magyarországgal és Európával. A bevándorláspárti és az európai nemzetállamokat ellehetetlenítő álláspontja ugyan rendkívül népszerűtlen, de jelenleg nincsen kézzelfogható alternatívája az ellenzéki térfélen.
Romokban az ellenzék
Az MSZP vezetése színtelen-szagtalan, még párttársai is unott fejjel hallgatták Tóth Bertalan parlamenti felszólalását, miközben Gyurcsány Ferenc beszéde alatt szinte extázisba esett Kunhalmi Ágnes. Ráadásul mivel a szocialista párt támogatottsága egyre alacsonyabb, egyre nagyobb az esély arra, hogy a tavaszi EP-választáson további pozíciókat fog veszíteni, ami további konfliktusokat és akár egyes politikusok távozását is eredményezheti.
Külön érdekesség az MSZP esetében például az, hogy míg Szanyi Tibor a Figyelőnek adott interjújában bejelentkezett a listavezetői helyért, addig informális csatornákon azt hallani, hogy ezt nagyon sokan nem szeretnék megadni neki a párt vezetéséből. Mindez előrevetíti, hogy az így is komoly válságban lévő MSZP az EP-kampányban saját belső konfliktusaival lesz elfoglalva, egymást fogják támadni a pozícióhajhász politikusok.
Nincsen jobb helyzetben az LMP sem, amelynek lassan ahány politikusa, annyi álláspontja van a Magyarországot és Európát érő kihívásokról. Különösképpen érdekes Keresztes László Lóránt párton belüli térnyerése, amely egy esetleges jobboldali irányváltást eredményezhet a zöldpárton belül.
Kérdés ugyanakkor, hogy ebben mennyien támogatnák, illetve hogy a közelgő tisztújítás tud-e tiszta vizet önteni a pohárba, nem következik-e be egy újabb pártszakadás. A Jobbik esete nagyon hasonlít az LMP pozíciójára.
A zöldpárthoz hasonlóan az egykori nemzeti párt is identitáskeresést folytat és vezetési válságban van. A párt elnöke szinte eltűnt, nem tud egyértelmű iránymutatást adni a csüggedt tagoknak. Így aztán egyre többen távoznak, és választják inkább a régi Jobbik politikáját követő Mi Hazánkat, amelynek a tavaszi EP-választás az első megméretése lesz. Az új formáció reálisan számíthat egy mandátumra, hiszen ha például megegyeznek Morvai Krisztinával, aki ugyan jelenleg vissza kíván vonulni, de lehet, hogy egy ilyen ajánlatot nem utasítana vissza.
Fókuszban az európai belpolitika
Mivel jelen pillanatban a hazai színtéren nincsen érdemi kihívója a kormánypártoknak, a magyar miniszterelnök szinte minden erejével az európai kihívásokra tud koncentrálni. Ez rendkívül fontos, hiszen a bevándorláspárti brüsszeli politikusok érzik a vesztüket, így mindent egy lapra tettek fel, az összes rendelkezésükre álló lehetőséget igyekeznek bevetni Magyarországgal szemben.
Az igazi csata csak most kezdődik, a Soros György megbízható szövetségesének számító holland zöldpárti képviselő küldetést teljesített, amelynek célja hazánk politikai karanténba zárása annak érdekében, hogy a bevándorlásellenes álláspontunk ne tudjon érvényesülni az EP-kampányban.
Orbán Viktor ebben a küzdelemben a bevándorlásellenes politikai erők európai vezetője lett, ám az EP-szavazást követő nyilatkozatok egyértelművé tették, hogy a magyar miniszterelnök nincs egyedül, az olasz belügyminisztertől kezdve a lengyel kormánypárton át tucatnyi CDU/CSU-s politikusig rengetegen kiálltak Magyarország mellett. Ráadásul a közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy az európai emberek többsége a magyar álláspontot osztja, így érthető a bevándorláspárti politikusok erőszakos támadása, hiszen tartanak a közelgő választástól.
A legérdekesebb kérdés most az Európai Néppárt jövője, az, hogy tovább folytatja-e a néppárt a kereszténydemokrata gyökerektől való eltávolodást, vagy megegyezik az eddig csak „populistáknak” csúfolt pártokkal a migráció ügyében. Orbán Viktor küldetésének tartja az európai jobbközép megmentését, amely jelen pillanatban saját magát veri szét, a háttérben Emmanuel Macron áll, akinek a célja a néppárt megosztása és a liberális demokráciát támogató képviselők átcsábítása egy általa létrehozandó új EP-frakcióba.
Angela Merkel mindezt ölbe tett kézzel nézi, asszisztál Magyarország vegzálásához, a csak nevében kereszténydemokrata kancellár kivérezteti az európai jobboldalt, és teljesen feladja annak eredeti identitását.
Ebből adódóan soha nem látott tétje van a jövő májusi EP-választásnak, amelyen az Európa jövőjét féltő tömegeknek utolsó lehetőségük lesz arra, hogy változást érjenek el a brüsszeli testületekben. A mostani mandátumbecslések alapján erre minden esély megvan, Európa-szerte zuhan a bevándorláspárti pártok támogatottsága. Komoly esély van arra is, hogy megmeneküljön a néppárt, hiszen a jobbközépnek számító európai pártok közül is a magyar álláspontot támogató formációk a sikeresebbek.
