A KSH jelentése szerint a foglalkoztatottak száma júniusban 58 ezer fővel nőtt a májusihoz viszonyítva, májusban pedig 38 ezer fővel nőtt az áprilisi számához képest. Ezek szerint “kipipálhatjuk” a koronavírus okozta sokkot?
Egészen pontosan: áprilisban négymillió háromszázhatvannyolcezren dolgoztunk, júniusban pedig négymillió négyszáz ötvenhét ezren ezren. Mindkét érték alatta marad ugyan a múlt év hasonló időszakának, de míg az áprilisi 136 ezerrel alacsonyabb, addig a júniusi már csupán 38 ezerrel kevesebb. A foglalkoztatási ráta áprilisban még 1,9, júniusban már csupán 0,5 százalékpontos lemaradást mutat a 2019-es azonos havi adatokhoz képest. E számok is azt bizonyítják, hogy a magyar munkaerő-piacot nem vetette úgy vissza a vírus, mint ahogy azt korábban prognosztizálták.
Vagyis?
Gyors visszaépülésnek vagyunk tanúi jelenleg. Ugyan a következő hullám még előttünk van, de mivel már tapasztaltabb minden érintett – a munkáltatók, a munkavállalók és a kormány is – így megalapozott reményeink lehetnek arra, hogy a következő hullámokat sem fogjuk rosszabbul kezelni, mint a tavaszit. Egyébként tavasszal a komoly társadalmi összefogás, a kormány gyors és pontosan célzott intézkedései számos munkahelyet védtek meg. A munkáltatók sokkal jobban meggondolták az elbocsátási döntéseiket, mint 2008-ban, s sokkal többen vezettek be olyan rugalmas munkavégzési formákat, amiket korábban még elképzelhetetlennek tartottak.
Egetrengető változásokról beszélhetünk?
Erről azért szó sincs: a második negyedévben 20 százalékkal növekedett például a heti 36 órát nem meghaladó részmunkaidősök száma, s így 284,4 ezer fő lett, ami az összes foglalkoztatottnak még így is csupán a 6,5 százaléka. Az előző év ugyanezen időszakának 4,4 százalékos értékénél csupán Bulgáriában volt kevesebb a tagállamok között a részmunkaidősök aránya. Most e tekintetben eljutottunk arra a szintre, ahol egy éve tartott Csehország, Lengyelország vagy Románia. Ezek a pozitívnak tekinthető folyamatok a belföldi elsődleges munkaerő-piacon játszódtak le, mert a közfoglalkoztatottak száma 28 ezerrel, a külföldön dolgozóké pedig 19 ezerrel csökkent az előző év azonos időszakához képest.
S mi a helyzet az inaktív réteggel?
A foglalkoztatás csökkenése a karantén időszakában nem a munkanélkülieket, hanem az inaktívak létszámát növelte jobban. A gyermekek otthoni tanulása és a nagyszülők segítségének csökkenése inkább a nők foglalkoztatására volt negatív hatással, s kevésbé a férfiakra. Ezek a munkájukat elvesztett nők ebben az időszakban nem tudtak munkanélküliek sem lenni, mert nem jelentkeztek be aktív munkakeresőként a munkanélküliségi segélyre azonnal, csak hetekkel-hónapokkal később.
Akárhogyan is, de több mint kétszáz ezerrel nőtt az állástalanok száma!
Kétségtelen, hogy a márciusi hónapban még stagnált, áprilisban már 19 ezerrel, májusban újabb 28 ezerrel és júniusban további 25 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. A márciusi 168 ezer fős létszám így júniusra 240 ezerre emelkedett, s vele a 3,7 százalékos munkanélküliségi ráta 5,1 százalékra nőtt. A teljes első félévre számított átlagos munkanélküliségi ráta így is 4,2 százalék, ami jóval alatta marad az uniós hét százalék feletti szintnek.
Mi várható éves összevetésben?
Az éves munkanélküliségi rátánkat minden nemzetközi elemző az uniós értéknél jobbra várja, de a legjóhiszeműbb becslés is legalább 5 százalékot vár éves szinten. Szerintem már majdnem biztos, hogy a várakozásoknál jobbak leszünk e tekintetben is, hiszen szinte biztos, hogy nem fogjuk elérni a 6 százalékos szintet a második félévben, ami ahhoz kellene, hogy éves összesítésben 5 százalék fölé emelkedjünk.
A foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma csak akkor tud egyszerre emelkedni, ha az inaktívak száma jelentősen csökken. Ez azt jelenti, hogy a karantén miatt kényszerből inaktívvá válók visszatértek a munkaerő-piacra, s minden jel arra mutat, hogy rövidesen a foglalkoztatottak közé is vissza fognak kerülni.
Úgy tűnik, az összesített számok pozitív folyamatokat mutatnak, ám egy-egy ágazat teljesen padlót fogott. Velük mi lesz?
Most kell finomhangolásként a gazdaság egésze mellett jóval nagyobb hangsúlyt fektetni azokra a viszonylag kisebb létszámú, de nagyon fontos részágazatokra, akiket a vírus sokkal súlyosabban érint még mindig, mint a gazdaság egészét. Gondolok itt a külföldi turistákat kiszolgálókra, a rendezvények szolgáltatóira – a fotóstól a technikusig, az előadóművészekre, s számos hasonló szakma művelőjére.
Nem hagyhatjuk, hogy alóluk kicsússzon a talaj!
(Borítókép: Szakemberek dolgoznak a Váll-Ker Kft. makói üzemében 2020. július 24-én. Ezen a napon átadták a cég kormányzati és uniós támogatással megvalósult, 660 millió forintos kapacitásbővítő beruházását. A magyar tulajdonban álló cég fő tevékenysége a fatüzelésű fémkandallók, tűzterek és központifűtés-kandallók gyártása, de a cég saját tervezésű grillkészüléket, kemencét is készít, értékesít. (MTI/Rosta Tibor)