A Fidesz jelöltjeként méretteti meg magát az európai parlamenti választáson, ha mandátumot nyer, lemond az itthoni parlamenti képviselői helyéről?
Igen, természetesen. De ami sokkal fontosabb, hogy maradok az agrárgazdasági kamara elnöke, hiszen így sokkal jobban tudom majd képviselni az agráriumból élőket. Óriási segítség tud lenni a brüsszeli érdekérvényesítésben, ha az ember mögött egy olyan testület áll, amely a témában hatalmas mennyiségű információval, rendszerezett tudással rendelkezik. És itt azon túl, hogy magam is gazdálkodom, strukturált formában juthatok hozzá az ágazattal kapcsolatos információkhoz, amelyek a magyar agrártársadalom egészét érintik.
Vagyis feltételezése szerint erőteljesebben tudja majd képviselni az unióban a magyar gazdákat, mint ahogy itthon lenne lehetséges?
Meggyőződésem, hogy szükség van arra, hogy az európai parlamenti magyar delegációban legyen olyan képviselő, aki elsődlegesen agrárfókuszú. Ez régóta napirenden volt, bár elsősorban nem magamra gondoltam, amikor európai parlamenti képviselőt kerestünk. Az élet aztán úgy hozta, hogy e feladat végül rám hárult, amit szívesen is vállalok.
Az tény, hogy igen nagy szükség van agrárirányultságú képviselőkre is az Európai Parlamentben. Hiszen nem volt egy józan hang sem, amely megálljt parancsolt volna az uniónak, amikor sorozatos korlátozásokkal növelték a gazdák kiadásait, miközben az ukrán háború okozta infláció is az egekbe emelte a termelési költségeiket. Erre jött rá az Ukrajnát segíteni akaró szándék, ami végül az uniós piacot zúzta darabokra.
Fotó: NAK / ZSOCC
Hogy fordulhatott elő, hogy az uniós képviselők és a bizottság nem érzékelte, mekkora problémát okoz?
Szerintem azt előre látták, hogy mi fog következni, csak azzal nem kalkuláltak, hogy a gazdálkodók a sarkukra fognak állni. Az erre fogékony emberek szavazataikra hajtva látványos lózungokat hangoztatnak és intézkedéseket léptetnek életbe, amelyek eredményt az éghajlat-, környezet- és állatvédelem terén nem hoznak, viszont felesleges terhet rónak a gazdákra. Olyan emberek szavazatát szeretnék elnyerni, akik annyira tájékozatlanok, hogy például a zöldőrülettől vezérelve „kiszabadítják” a teheneket a gazdától, és behajtják őket az erdőbe. Nem tudva, hogy ezzel kínhalálra ítélik a szerencsétlen „megmentett” állatokat. Feltételezem róluk a jó szándékot, de az alapinformációk birtokában sincsenek: hiszen ha ezeket az állatokat nem fejik meg rendszeresen, akkor elképesztő fájdalmak közepette pusztulnak el, ahogy ez meg is történt. A legnagyobb baj az, hogy ez a fajta butaság politikai támogatást kap. Meggyőződésem, hogy az uniós politikusok nagy része tisztában van azzal, hogy ha ezen az úton megyünk tovább, akkor az európai élelmiszer-előállítás, mint olyan, megszűnik. Tehát leépítik a világ legkisebb ökológiai lábnyommal termelő agráriumát, miközben zöldlózungokat puffogtatnak. Helyette a világ másik végéről, sok ezer kilométerről hozunk ide olyan élelmiszert, amelyet például úgy állítottak elő, hogy esőerdőket irtottak ki, vagy éppenséggel nem biztosították a megfelelő életteret a baromfinak, és mégis beszállíthatták az EU-ba az uniós előírásokkal köszönőviszonyban sem lévő termékeket.
Az interjú teljes szövege itt olvasható.
Fotó: NAK / ZSOCC
