Ásványvíz fogyasztásban csak a franciák előzik a magyar adatokat, amit lehet úgy is interpretálni, hogy a fröccs országa vagyunk nem véletlen a kiugróan jó “ásványvízhuzat”. Persze ennél bonyolultabb társadalmi és gazdasági okok alakítják a piacot. A magas ásványvíz fogyasztás mögött sokkal inkább húzódik meg, hogy két évtizeddel ezelőtt nagyon komoly befektetéseket hajtottak végre a termelésben és komoly marketing összegek áramlottak az ásványvíz piacba. Nagyjából hasonló a helyzet a bornál és a pálinkánál, aminek következtében például a sörfogyasztás itthon jelentősen csökkent, holott a rendszerváltáskor bőven 100 liter felett volt az egy főre jutó fogyasztás. (Megjegyzendő persze, hogy még ekkor is fele annyi sört ittak itthon, mint a cseheknél.)
Az MTI a napokban kiadott, az elmúlt harminc évet átölelő táblázatában 2020-ig számolja a hazai egy főre jutó sörfogyasztást, amely szerint nagyjából 2000-re érte el a piac a jelenlegi szintet, amely 65 és 75 liter kötött mozgott az elmúlt 20 évben. Az utolsó évtizedben pedig nagyjából 68 liter körül stagnált.
Ez önmagában nem is lenne rossz, hiszen míg a két nagy sörfogyasztó nemzet (német és cseh) folyamatosan gyengülő adatokról számolt be ebben az időszakban (a cseheknél jelenleg 120 liter körül alakul az egy főre jutó éves fogyasztás) itthon volt amikor növekedett és volt amikor egy-két literrel csökkent.
A Sörszövetségi adatok szerint 2021-ben 6,37 millió hektoliter sört értékesítettek a szövetségi tagok (az öt nagy gyár), ami azt mutatja, hogy a 2020-as 68-ról 63 literre csökkent az egy főre jutó fogyasztás (nem mellesleg ez a csökkenés kilóg a sorból, ilyen erős lefelé mutató változás 2008-ban és 2012-ben volt utoljára). Ám nem ez látszik most a fő problémának.
A baj az, hogy az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent a hazai előállítású sörök mennyisége. Az említett sörszövetségi adatokban az értékesítés szerepel, amelyben benne van az import termékek mennyisége is. Ezzel szemben itthon az MTI adatai szerint 2020-ban 533,8 millió liter sört állítottak elő (fejenként 53,3 litert, pedig 2011-ben az ipar teljesítménye még 645,3 millió liter volt. (Ugyanez 2007-ben 756,6 millió liter volt, ettől kezdve folyamatosan csökkent.) Megjegyzendő, persze, hogy az adóváltozások miatt a söripar továbbra is komoly adófizetőnek számít, még így a termeléscsökkenés ellenére is.
Az igazán érdekes a piacon, hogy a termeléscsökkenés ellenére az elmúlt évtizedben itthon is végbement egy kisebb sörforradalom, ami elhozta a kézműves, kisüzemi gyártók fellendülését és egyre inkább megjelent a “művelt” sörfogyasztók, akik nem csak mennyiséget, hanem minőséget generálnak a piacon. A nagy gyártók igyekeztek utánamenni ezen közönségnek, ennek az eredménye lett, hogy a hazai nagyüzemi gyártásban is megjelentek az alsó erjesztésű Ale típusú sörök, vagy a felső erjesztésű erősen komlózott gyümölcsös, bodzás ízt hozó termékek. Ám a helyzet az, hogy az igényes fogyasztók jelentős része nem a hazai termékek, hanem a Bajor, Morva gyártók importja felé nyitott (mindkét területen nagyon megerősödtek a kisüzemi sörök) és ez nagyban befolyásolta a hazai előállítás csökkenését.
Nagyjából ebben rejlik az elmúlt évtized honi gyártásának visszaesése. Cserében növekedett az import részaránya.
Ez meglátszik a sörök átlagárán is, amely az elmúlt évtizedben meglehetősen hektikusan mozgott. Érdekesség, hogy 2013-ig folyamatosan nőtt a prémium (minimum 5 százalék V/V alkohol tartalom) és a világos sörök (5 százalék alatti alkoholtartalom) kategória átlagára. Előbbié 2013-ban 236 forint volt, utóbbié 192. Ebben az időben erősítettek a keménydiszkontok a piacon és “behúzták” a saját márkás termékeiket, így a szépen felépített árak egycsapásra visszaestek 2014-ben. Ez az állapot 2016-ig tartott. Ám ettől kezdve folyamatosan újra építették a gyártók az áraikat és egyre nagyobb mennyiségben jelent meg az import is. (Természetesen az inflációnak is volt egy kis hatása, de olyan sörök jelentek meg akkor a magyar kiskereskedelmi forgalomban, amelyek korábban nem voltak, így valójában inflációfüggetlen lehetett az árazásuk.) A 2016-os mélypont után az MTI adatai szerint nagyon gyorsan szállt el a sör ára a 2021-es 229 forint (világos) és 266 forint (prémium) szintig. Az utolsó évben már természetesen az inflációnak is komoly hatása volt, de vélhetően az igazi áremelkedés csak idén mutatkozik meg igazán. Borítékolható, hogy a 2022-es átlagárak 300 forint közelében és felette lesznek.
Nagy kérdés persze, hogy erre hogyan reagál a hazai fogyasztói piac, hiszen a vendéglátásban és a kiskereskedelemben mért adatok között most sokkal nagyobb a szakadék, mint korábban volt. A legolcsóbb vendéglátó helyeken egy átlagos hazai világos sört egész pontosan dupla annyiért mérnek, mint amennyiért a boltban kapható. Az importok árai között pedig háromszoros különbség is lehet a vendéglátás javára. Ez pedig nyilvánvalóan nem támogatja a fogyasztást. Ugyanakkor Magyarország még mindig nagyon jó pozícióban van (alkohol tekintetében) Nyugat-Európához képest, ahol nem ritka az öt eurós korsó sör sem.
