Miközben a világ a koronavírus járvány ellen küzd, kevesebb figyelmet fordítunk az éghajlatváltozásra, amely egyre nagyobb fenyegetést jelent számunkra a mindennapokban. Magyarországot jelenleg kritikus aszály sújtja, aminek komoly következményei lehetnek a mezőgazdaságban. Ráadásul főleg olyan területeken veszélyezteti a termést a szárazság, ahol előrelátással, a víz visszatartásával megelőzhetnénk, enyhíthetnénk az aszály okozta károkat, elébe mehetnénk a fenyegető klímaválságnak- olvasható a WWF Magyarország közleményében.
Az idei tavasz időjárása Magyarországon – a tavalyihoz hasonlóan – az aszályról szól. Az Országos Meteorológiai Szolgálat információi szerint a talajok felső 20 cm-es rétege igen száraz, a növények számára hasznosítható vízmennyiség mindössze 15-25 százalékát tartalmazza.
Pedig az elvetett napraforgónak, kukoricának csapadékra lenne szüksége, hogy ki tudjon kelni. Megviseli a szárazság az ősszel elvetett kalászosokat, káposztarepcét is. Amennyiben nem érkezik számottevő eső és a levegő is száraz marad, az a termést veszélyezteti. Folyóink ma töltések között, szűk hullámterekben folynak, és a legfőbb szempont, hogy a víztöbbletet mihamarabb kivezessük az országból. Ez árvízvédekezés során lényeges, de azzal az eredménnyel jár, hogy az értékes víz akkor is távozik az országból, amikor nincs árvízhelyzet.
Csontszáraz belvízelvezető csatorna
Hazánkban az Egyenlítővel megegyező hosszúságú, 40 ezer kilométernyi belvízcsatorna szolgálja a földeken megjelenő vizek elvezetését. Magyarország vízmérlege viszont negatív: több víz távozik az országból (117 km3), mint amennyi érkezik hozzánk (112 km3). Ez azért is különösen nagy probléma, mert a bölcs vízgazdálkodás és a megfelelő területhasználat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kulcsa.
Vízvisszatartó vízgazdálkodásra, a talajt és a biológiai sokféleség megőrzését segítő mezőgazdaságra kell áttérnünk és a vizek jelenlétéhez igazodó területhasználatot kell megteremtenünk. Ezek új és erős eszközök lennének számunkra, melyek segíthetnek, hogy hazánk a válsághelyzetekre rugalmas és fenntartható választ tudjon adni.
Magyarországon az aszály átlagosan évi 40 milliárd Ft bevételkiesést okoz a gazdáknak.
Öntözőberendezés egy olaszperjeföldön szárazság idején Beremend közelében 2020. április 18-án. (Fotó: Sóki Tamás / MTI)
A Kormány jelenleg is dolgozik az öntözéses gazdálkodás ösztönzésén,
az elkövetkező 10 évben 170 milliárd Ft-ot terveznek elkölteni öntözésfejlesztésre.
Ez azonban az aszálykárok mérséklésére csak nagyon kis mértékben használható. Becslések szerint a hazai agrárterületek 4-6 százaléka alkalmas az öntözéses gazdálkodásra, a teljes öntözésfejlesztési program sem céloz meg ennél nagyobb területet. A gyakoribb aszályok folyóinkon vízhiányt okozhatnak, így az öntözővíz-ellátás is kérdéses lehet. A kiszáradó tájakon, természeti területeken pedig egyáltalán nem segít néhány mezőgazdasági tábla öntözése.
Magyarországon jók az adottságok ahhoz, hogy felkészüljünk a csapadékhiány kihívásaira. A 2020. áprilisi aszálytérképek azt mutatják, hogy
a legnagyobb kiterjedésű aszályos területek éppen a Tisza és mellékfolyóinak egykori árterén, az Alföldön találhatók.
Ezekről a területekről az árvíz-, illetve belvízvédelmi rendszerek a többletvizeket ma gondosan elvezetik. A Tisza mentén 1500 km2-nyi olyan mélyártéri terület található, ahova biztonságosan ki lehetne vezetni az árvizeket. A belvizekre sem a károk forrásaként kell tekinteni, hanem mint az aszálymérséklésre felhasználható, helyben rendelkezésre álló erőforrásra.
Az elmúlt évszázadokban a víz elvezetésére koncentráltunk, ma már azonban a szélsőséges víztöbbletet és vízhiányt is kezelnünk kell. Az évszázadok alatt kialakult, vízelvezetésre és árvízvédelemre alapozott vízgazdálkodásunk fókuszába a vizek visszatartását és okszerű használatát kell állítani.
A víz számára helyet kell biztosítani a tájban. Több teret kell adni a folyóknak, a belvizek jelenlétéhez kell igazítani a gazdálkodást és az alkalmas területeken az ártéri tájgazdálkodást kell elősegíteni. A klímaválsággal szemben a tájhasználat átalakítása egy nagyon hatékony eszköz. Ezek a 21. század legfontosabb, nemzetstratégiai jelentőségű befektetései.
A Duna alacsony vízállása miatt felszínre került hajóroncs a Külső-Béda holtágban a Baranya megyei Kölked közelében 2018. október 25-én. (Fotó: Sóki Tamás / MTI)
.
Borítókép: Kagylók a Rajna kiszáradt partján, a háttérben a kölni székesegyház 2020. április 27-én. Az ez évi április az egyik legaszályosabb hónapnak bizonyult az időjárásról készített feljegyzések kezdete óta, és ez már nem csak a mezőgazdaságnak, hanem az iparnak is gondot okoz Németországban. (MTI/AP/Martin Meissner)
