Áttörte az ismeretlenség üvegfalát a Franciaországban dolgozó rendező, Gerzsenyi Bea. Meghívták a fehér asztalhoz, elfogadta, aztán jól odapiszkított. Amikor elzavarták, még neki állt feljebb. A liberálhübrisz túlcsordulása című tanmese következik.
A történet nem tanulságok nélküli, úgy summázhatnánk: a hülyeség mindig elnyeri méltó jutalmát. A Párizsi Magyar Intézet meghívta Gerzsenyi Bea rendező előadását, Spiró György Csirkefej című művét. A meghívást elfogadta a rendező, sőt három hónapig biztosították az elszállásolását, ennyi ideig próbált ugyanis. A bemutató előtti napokban körbeküldött ismerőseinek egy meghívót, amelyben keresetlen szavakkal Magyarországot gyalázta, szidta a kormányt és Orbán Viktort, nem is valami eredeti módon, hanem a legprimítívebb liberális mantrával. A levél nem maradt titokban, így a Magyar Intézet igazgatója, Havas János lemondta az előadást.
Szögezzük le: Gerzsenyi Beának lehet rossz véleménye a magyar kormányról, ezt el is mondhatja szabadon azoknak, akik erre vevők. De azt gondolni, hogy ebben egy külföldön működő, a magyar államot képviselő, megjelenítő intézmény partner lesz, az súlyos félreértés, nívótlan provokáció, hülyének nézés.
De Gerzsenyi Bea ezt nem érti, a Facebookon tovább folytatta a gyalázkodást, olyan szöveggel, hogy Sztálin nem halt meg, Orbán Viktor és csatlósai nem tűrik el a Magyar Intézetben a másként gondolkodást, kicsit beleszőtte a CEU-t is posztba, biztos, ami biztos, majd azzal zárta a hepciáskodást, hogy a színház dolga a politikai állásfoglalás.
Mennyire tipikus ez a csúsztatás. Megkapta a lehetőséget, hogy bemutatkozzon? Megkapta. Beleszólt bárki abba, mit ad elő és hogyan? Nem. De mivel nem tud viselkedni, nem ismeri a mértéket és méltányosságot, az asztal közepére ürített.
A gondolkodásáról sokat elárul egy 2015-ös Magyar Narancsnak adott interjú, amelyben arról vall, miért ment el Franciaországba. Leginkább azért, mert „nehezen bírtam a magyarországi kicsinyes, marakodó légkört, a hátbatámadásokat, az állandó harcot. Sokfelé az látszott, hogy klikkesedés zajlik, meg egymás megsemmisítése. Frusztráló volt az ostoba támadásokra való reagálási kényszer. Végül is ez vezetett oda, hogy elhatároztam, nézzük meg, máshol mi van.”
Jól megnézte, de exportálta azt is, amit önmagából projektál a világra. Idézzük újra: kicsinyes, marakodó légkör, hátbatámadások… ez munkálkodik a művésznőben. Híres lettél egy percre, Gerzsenyi Bea, bravó.
Borítókép: Párizsi Magyar Intézet
