Azon már meg sem lepődünk, hogy a hajdanán uniós zászlót égető Jobbik mára – még az európai föderációt leginkább szorgalmazó politikusok szerint is reménytelen – európai béruniót szorgalmaz. Újabban azt ígérik, hogy 2019-ig bevezetnék hazánkban az eurót.
Vona úgy gondolja, pártjának nem elég leszoknia a burkolt és egyáltalán nem burkolt zsidózásról, minden eddigi elvükkel szembe kell menniük. A párt eljutott az EU-ból való kilépéstől, az abba való teljes beolvadásig. Pedig elég lett volna annyi is, hogy már nem akarnak kilépni. Vagy mégsem? Jogos felvetés, hiszen akkor mi szükség még egy pártra a jobboldalon? Igaz, önfeladó, egy Európai Egyesült Államokba beolvadni kívánó pártból is akad bőven. Ezért nem érdekli Vonát, hogy ki milyen oldali. Saját pártjáról se tudja márt eldönteni, hogy a magyar pártrendszer melyik résébe férhetne be.
Ezt az identitásvesztést tette szóvá nemrég Morvai Krisztina is, és most Gaudi-Nagy is elárulta, hogy kiábrándult a Jobbikból. „Nemcsak én, hanem több százezernyi tisztességes magyar ember is csalódott a Jobbikban” – mondta.
Ha már identitásvesztés. Vona Gábor nemrég jelentette ki, hogy az LMP-vel és a Momentummal is szívesen szövetkezne kormányalakításra, ha úgy hozná a történelmi helyzet, és az LMP irányából is érkezett egy visszakacsintás Szél Bernadett részéről. Csakhogy Toroczkai László, a párt alelnöke Facebook bejegyzésében kijelentette: “Én egészen biztosan nem leszek egy Jobbik-LMP-Momentum által alkotott kormány tagja”.
Gaudi az interjúban azt is elmondja, a Jobbik nagy hibát követ el, amikor lekicsinyli a Fidesz-kormány eredményeit: “Vona Gábor október 23-án pusztuló országról beszélt. Ez sérti azokat az embereket, akik építik és akik részesei, kedvezményezettjei ezeknek, legyen szó akár családpolitikáról, akár építőiparról, akár a bővülő mezőgazdaságról”.
2002-ben az MSZP-nek bejött, hogy dicsértk Orbánék munkáját, és azt ígértk, hogy a kormányzás gyümölcseit majd ők szétosztják. A Jobbik is megpróbálkozhatott volna ezzel. Azt is mondhatták volna: “értékeljük a kormányzás eredményeit, de inkább szavazzatok ránk! Mi még nem voltunk hatalmon, tiszták vagyunk, mint a hó”. Csakhogy ez a tisztaság elúszott azzal, hogy a párt Simicska bosszújának eszköze lett.
A "megtisztulás" más fronton sem sikeres. Az elmúlt egy hétben jó pár jobbikos zsidózással és a holokauszt áldozatainak gyalázásával lettünk “gazdagabbak”. Csak mert Vona ráparancsolt a többiekre, hogy mostantól az ilyen megnyilvánulásokért ejnyebejnye jár, attól még nem lesz hiteles a párt antiszemitizmustól való elszakadása. Itt nem megjavulásról van szó, csupán arról, hogy a megmaradt tagság ugyanolyan fegyelmezetten kerüli mostanság ezt a témát, mint ahogy évekig tudatosan használták az antiszemitizmust. Már rég ki kellett volna rúgni azokat az embereket, akik zsidókat és cigányokat szutykoknak bélyegeznek, vagy a holokauszt áldozatainak szenvedésén röhögnek. Akkor most Vona hihetőbben adhatná elő meséjét a párt megtéréséről. Csakhogy a Jobbik ilyenért soha nem rúgott ki senkit. Igaz, viccesen nézett volna ki, ha etikai vizsgálatot indítanak Apáti Istvánnal szemben, aki maga is a párt etikai és fegyelmi bizottságának tagja.
A magyar választók párszor már bedőltek annak, hogy a hazai szociáldemokrácia jó kezekben van az MSZMP utódpártjánál, mert "önkritikát gyakoroltak" és "megtisztultak". Ne hagyjuk, hogy a polgári konzervativizmus is ilyen illetéktelen kezekbe kerüljön!
