Egy gyereknek, aki egy biztonságos országban éli mindennapjait, érthetetlen és természetellenes a sok katona látványa. A szülő magyarázni kezdi, hogy félnek a terrorizmustól, de máris jön a következő kérdés, mi az terrorizmus. Innentől kezdve pedig egyre érthetetlenebb egy biztonságos országban élő gyerek számára, miért akarnak emberek ismeretlen embereket megölni. És a szülő ott áll a dilemmával, miként magyarázza el azt a helyzetet, hogy nekünk nem kell félnünk most, amikor egy hétvégét eltöltünk Rómában, de az aggodalomra minden oka megvan az európai nagyvárosokban élőknek. Mert igen, vannak emberek, akiknek azt parancsolja a vallásuk, hogy a hitetleneket el kell pusztítani. Útra kelnek, első körben megelégszenek a segéllyel, majd megkezdik a demográfiai és kulturális harcot, közben kiépítik a párhuzamos társadalmat, politikai képviseletük lesz, és egyre markánsabb követelésekkel állnak elő.
Nem robbantanak minden nap, persze. Inkább késelnek, ez a gyakoribb. De ez nem nyugtatja meg az európai embert, a bizalom végzetesen megsérült Londonban, Madridban, Párizsban, Nizzában, Manchesterben, Brüsszelben, Kölnben és Malmöben. Ha soha többet nem történik merénylet, akkor sem fognak felejteni az emberek. A mészárlásokat nem szokták elfelejteni. Hiába igyekeznek a balliberális médiában nevetségessé tenni az elemi igényt a biztonságos élet iránt.
Már évek óta írják az újságírónak álcázott Soros-hívők, hogy nem is migránsok ölnek, hanem másodgenerációs céltalan fiatalok, de ettől sem lesz szebb a mese, csak még alá is támasztja az integráció hazugságát. Persze, ez a dolguk, erre a kapják a pénzt, ezt kell nyomni, ezt kéri tőlük a Nyílt Társadalom valamelyik leányvállalata, hogy szép, szívhezszóló meséket írjanak a történelmi bűntudattal terhelt nyugati embernek.
De ezt egy biztonságos országban nevelkedő gyerek nem érti, mi több, ezen a szinten nem is kell értenie. Ő csak elgondolkodik azon, milyen furcsa békében fegyveres katonákat látni. De meg kell tanulnia, hogy olyan világban nő fel, ahol az országok önvédelmi képessége újra elsőrendű kérdéssé válik, véget ér a civil háziasszonyok leszerelési missziója, legalábbis az egészséges életösztönnel bíró társadalmakban mindenképp. A felnőtteket lehet manipulálni “komoly szakértéssel” megírt helyszíni riportokkal, tengerbe fulladt szerencsétlenek történetével. Egy gyerekhez ez nem jut el. Ő azt értelmezi, amit valóban lát: gépfegyver és táskaröntgenezés a templom előtt. Több, mint kellemetlen benyomás.
Borítófotó: Róma (MTI/EPA-ANSA/Massimo Percossi)
