A rocktörténetben nem olyan sok az újító és újításával meghatározót alkotó csapat, előadó, szerző, mint például a Beatles, a Led Zeppelin, a King Crimson, vagy Jimi Hendrix, azonban mindenképpen e sorba kívánkozik a The Police, amelyben Gordon Sumner énekelt és bőgőzött. Az angol úriember, The Englishman nem más, mint Sting.
A hetvenes évek legvégén a műfaj reneszánszát élte, a hőskorhoz hasonló mennyiségben alakultak gimnáziumi újhullámos, garázsrock és punk bandák. A klasszikus rock a fennmaradásáért, a hangszeres zene az elektronikussal küzdött. Ebből a forrongó zenetengerből emelkedett ki az új, egyedi, mással össze nem téveszthető hangzás, amit sokan átvettek, a sajátos zenei struktúra kiemelte a Police-t, amely együttes ráadásul számos slágert produkált.
Sting – megannyi pályatársához hasonlóan – munkás környezetből származik, apja tejesemberként, anyja fodrászként kereste a hatfős család kenyérrevalóját. Tán az ifjú Gordonra is hasonló sors vár, ha egy uralkodói látogatás nem változtatja meg gondolkodását.
„Azon a vasárnapon a királynő lassan elvonult Rolls-Royce-ával a házunk előtt, integetett, rám nézett, én visszanéztem rá, és akkor, ott tudtam: egy szép napon híres leszek és gazdag, és Rolls-Royce-t fogok vezetni, akárcsak ő” – emlékezett ifjúkora meghatározó pillanatára.
Ha nem is rögvest milliomos, először tanító bácsi lett. A főiskola alatt dzsessz zenekarokban bőgőzött, készülve a muzsikusi pályára. Az egyik bandában sárga-fekete csíkos pólóban lépett színpadra, innen kapta a Sting, azaz fullánk becenevet.
„Ugyanazzal a mániás és aprólékos gonddal tanulmányozom a Beatles-lemezeket, mint korábban Rodgers és Hammerstein zenéjét, csak most már gitárom is van. Van egy hangszerem, amelyen képes vagyok reprodukálni az akkordszerkezetek és a riffek mágiáját, amikre a dalaik épülnek. És micsoda dalok, egyik a másik után, albumról albumra! Mindet megtanulom eljátszani, biztos vagyok benne, hogy csak kitartás kell hozzá, és végül az is, ami elsőre kifog rajtam, feltárja előttem a titkát” – vall erről az időszakról önéletrajzi kötetében, a Széttört zenében.
1977 januárjában megalakult a Police. Merész vállalkozás volt trió formát választani. A hatvanas évek gitárhőseinek végtelenbe nyúló, marihuána inspirálta szólói már unalmassá váltak, ehelyett a Police-t nem az egyéni teljesítmény, hanem a közös muzsika, a végtelenségig letisztult riffek, formák röpítették a csúcsra.
Alakulásukat követően hamar két slágerrel bírtak, noha a mainstream média nem játszotta azokat, mivel a Roxanne egy prostituáltról, a Can't Stand Losing You az öngyilkosságról énekelt. Ekkoriban megjelenő második albumuk, a Regatta de Blanc már a brit listák első helyén végzett. A világsiker olyan gyorsan jött, hogy a következő korongot, a Zenyatta Mondattát két hét alatt akarták rögzíteni, amit folytonos veszekedésük miatt meghiúsított. A lemez meglehetősen populárisra sikeredett, s ezen hallható utoljára az összetéveszthetetlen Police hangzás. A következő két korong egyre kevésbé közönségbarát, szintetizátorral és fúvósokkal gazdagított muzsikája ellenben két Grammy-díjat hozott konyhájukra (összesen ötöt kaptak).
Noha a Police hivatalosan sosem oszlott fel, Sting szólópályára lépett. Jól tette, mind a szakma, mind a közönség lelkesedését élvezi azóta is. Zenélés mellett aktív környezetvédő, filmszínész, sőt három éve musicalszerzőként debütált.
