A logikus kérdésre csak azt lehet válaszolni, hogy Botka természetesen már decemberi bejelentkezése óta “kvázi” miniszterelnök-jelölt volt, de miért ne választhatta volna meg erre az MSZP kongresszusa is május végén? Biztos, ami biztos, nehogy beelőzze valaki.
Botka februárban kampánynyitót is tartott, majd hónapokon keresztül turnézott az országban: tolta a “rock’n rollt” a helyi ABC-k és a biciklitárolók előtt, kezet fogott a parizerért boltba induló munkásokkal, megcsókolta a cumisüvegből tejecskét szürcsölő karonülő gyerekeket, és együtt szidta a kormányt a bevásárlókocsihoz aprópénzt kereső MSZP-tag nyugdíjassal. Ha már arra tévedt, olyat ígérgetett nekik, hogy “Fizessenek a gazdagok!”, ingyenpénzt mindenkinek!, illetve 13. havi nyugdíjat is!
Szombatra azonban megállhatott az ütő a mit sem sejtő munkásokban, karonülőkben, kis-, és nagymamákban, hiszen Laci úgy ígérte meg nekik a toronyórát lánccal, hogy hivatalosan még nem is volt valódi, csak olyan fröccsentett miniszterelnök-jelölt. Olyan utánzatféle.
A hab a tortán az, hogy Botkát most örömkönnyek közepette éltető elvtársai tavaly nyáron még úgy elzavarták a választmányi elnöki posztról, hogy a lába sem érte a földet. Az igencsak felhúzott emberünk akkor nyilatkozott is arról, hogy miképp lehetne már ő az MSZP miniszterelnök-jelöltje. “Ebben az esetben az elvtársak mit írnának rá a szórólapra? Nekünk nem kellett, önöknek jó lesz, üdv, MSZP?” – dörgedezett. Aztán láss csodát, Botka mégis kellett nekik, és a fröccsentettből most valódi miniszterelnök-jelölt lett.
Nagyon izgatottan várom már azokat a választási szórólapokat.
