A Franfkfurter Rundschau című lap cikke számolt be, hogy a város illetékes önkormányzati bizottsága 100 különböző adatforrást összegezve jelentést készített. A dokumentum szerint a Frankfurtban élők 51,2 százaléka bevándorló hátterű. Sylvia Weber, a helyhatóság integrációért felelős tisztségviselője úgy fogalmazott: “viszonylag nagyszámú kisebbségek élnek városunkban, egyetlen csoport sincs határozott többségben”.
A legnagyobb nem német kisebbséget a törökök képviselik 13 százalékos részaránnyal. A város külföldön született lakóinak 61 százaléka valamelyik uniós tagállamból származik. A jelentéskészítők nagy különbséget állapítottak meg a németek és a külföldről származók jövedelmi helyzetében. Utóbbiak 49 százaléka a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezik, míg a németek között ez az arány 23 százalék.
A német származású férfiak 83, a nők 78 százaléka rendelkezik munkahellyel, a külföldi származásúak között ez az arány 73, illetve 59 százalék. A gyermeküket egyedül nevelő anyák aránya magas a külföldről származók körében. Sylvia Weber szerint “ez annak lehet a jele, hogy a női migránsok emancipálódnak.”
Egy tavaly megjelent könyv azt jósolta, hogy a német városok közül Frankfurt, Augsburg és Stuttgart lehet az, amely hamarosan csatlakozik a “kisebbségben lévő többség”-típusú városokhoz Európában. (Ezek közé tartozi már Amszterdam, London, Brüsszel vagy Genf.) A “Szuper-különbözőség: az integráció új perspektívái" című tanulmány szerzői megállapítják, hogy a nyugat-európai fiatalok kétharmada külföldi származású. Ebből kiindulva kritizálják azokat a politikusokat, akik az újonnan érkezettek asszimilációját szorgalmazzák. “Ha nincs többé etnikai többség, akkor mindenkinek alkalmazkodnia kell mindenki máshoz. A különbözőség lesz az új norma” – írják. Ez szerintük napjaink legnagyobb pszichológiai változása, s hasonló helyzethez vezet, mint amilyen például New Yorkban alakult ki: mindenki valamilyen etnikai kisebbséghez tartozik majd.
Borítókép: Frankfurt látképe, Wikipedia
