Még az év elején szemléztük Frank Füredi egyik írását, amelyben egy személyes történeten keresztül érzékelteti, mennyire szereptévesztésben vannak a Soros-hálózat aktivistái, akik szerinte Istent játszanak. A professzor legújabb cikkében arról értekezett, hogyan mérgezte meg jelenünket a félelem kultúrája. Eszmefuttatásában arra is kitér, minek köszönhető az amerikai egyetemeken hisztiző hópihe nemzedék megszületése.
Füredi szerint a félelem kultúrájának egyik legfontosabb mozgatórugója az erkölcsi kérdésekkel kapcsolatos konszenzus hiánya. Ha az olyan alapvető kérdések, mint a család, a házasság és a szexuális identitás is viták kereszttüzében vannak, ha nincs megegyezés abban, hogy a patriotizmus erény, vagy elavult előítélet, akkor végső soron a jó és a rossz kérdése válik a viták középpontjává. Mindez hozzájárul egy olyan légkör kialakulásához, amit a kétértelműség és a kétségek uralnak. Az erkölcsi kérdésekre vonatkozó szilárd konszenzus hiánya pedig megfosztja az embereket azon iránymutatásoktól, amelyekkel kezelhetnék a fenyegetéseket – véli a professzor.
A közösségek a történelem során mindig is erkölcsi kódexekből levezetett történetek és iránymutatások révén védték meg magukat az őket fenyegető veszélyektől – magyarázza Füredi. Az utóbbi, körülbelül egy évszázad során a társadalmaknak új közvetítőt kellett találniuk arra, hogy az emberek képesek legyenek a félelmeiket kezelni. Az elmúlt pár évtizedben a félelmek és a morál közötti kapcsolat a kockázatkezelésre kiépült társadalmi intézményrendszerben racionalizálódott. Így viszont maga a kockázat vált normává annak ellenére, hogy magát értéksemlegesnek próbálja meg beállítani.
Erre Füredi több példát is felhoz, például az egészségtelen életmód különböző fajtáitól való félelmet. A szociológus szerint a dohányzás egészségtelenségének hangsúlyozása már annak az előszobája, hogy egy dohányost erkölcstelen embernek nevezzünk. Az ítéletalkotásban való elmozdulást a moráltól az egészségnarratíva irányába a legszembetűnőbben a szexualitás témaköre mutatja meg.
Füredi szerint manapság ahelyett, hogy a szexről erkölcsi kategóriákat fogalmaznának meg, és meghatároznák, mi a helyes és mi a helytelen szexuális viselkedés, inkább bevezették a biztonságos és nem biztonságos szex fogalmát, és csak ezzel kapcsolatban alkotnak ítéletet. “A szexuális magatartással kapcsolatos félelemek »medikalizálódtak« és »demoralizálódtak« – foglalta össze Füredi.
Így a félelem nézőponttá, beállítódássá vált, amelyen keresztül az élet értelmezhető. A félelem mára nem csupán a fenyegetésre adott válasz, hanem általánosságban egy nézőpont, egy világrendező elv, amelynek meghatározó szerepe van az általános emberi viselkedés befolyásolásában.
Ebből a szempontból törvényszerű az is, ami az amerikai egyetemi kampuszokon létrejött. A safe spacek, a “triggering”, a diákokat sértő, a “megsebző” szavak vagy könyvek…, ezek a modern vadhajtások olyan atmoszférát idéztek elő a világ legbiztonságosabb helyein, ahol a félelem egy közös élménnyé vált. Mindez annak köszönhető Füredi szerint, hogy a félelmeket mára nem erkölcsök közvetítik, “ilyen körülmények között az élet legáltalánosabb vagy rutinszerű dolgai is a félelem potenciális célpontjává válhatnak” – magyarázza Füredi.
Borítófotó: Frank Furedi (Füredi Ferenc) magyar származású brit szociológus (MTI Fotó: Kovács Attila)
