A szakember úgy véli, a diákmunka a legkifizetődőbb a vállalkozásoknak, pláne a szövetkezeten keresztül történő. Olcsóbb és hatékonyabb, mint ha saját maguk kezdenének bele a tanulók közvetlen foglalkoztatásába. A diákot a szövetkezetben jelentik be, vagyis a szervezet viseli a munkáltatói felelősség 90 százalékát (a cégen belüli szabályok betartása és betartatása, például a tűz- és a vagyonvédelmi oktatás abszolválása a megrendelő feladata).
A diákmunkást megrendelő társaság a szervezettel köt szerződést, a szolgáltatásról számlát kap, elkönyveli költségként, szóval tiszta ügy
– tette hozzá a szakember. Úgy kell elképzelni a rendszert, mint a munkaerő-kölcsönzést, de természetesen ennél azért bonyolultabb, hiszen jellemzően fiatalokról, tanulókról van szó. Sok esetben pedig még csak középiskolásokról, akikre azért más szabályok vonatkoznak, mint a felnőtt munkavállalókra. Nem dolgozhatnak 22.00 és 06.00 között, s ha egymást követő két nap telik el feladatteljesítéssel egy kiskorú részéről, akkor a két munkavégzés között 12 óra pihenőidőt kell biztosítani részére.
Bár a MADS-től nem áll távol a nyugdíjasok foglalkoztatása, ám Virág Viktor szerint a pandémia miatt erősen csökkent irántuk az igény. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a vírus tekintetében ők a legveszélyeztetettebbek, és első körben természetesen minden munkaadó őket kezdte el védeni, ám a munkakörük nem volt home office-osítható, így kikerültek a rendszerből. Ugyanakkor nem feltétlenül kell lemondani erről a piacról.
További részletek a Figyelő legfrissebb számában.
(Borítókép: Shutterstock)
