Aki vállalkozik, illetve nap mint nap üzleti döntéseket hoz, az egészen pontosan tisztában van az internet, a digitalizáció jelentőségével. Ugyanakkor még az e téren tapasztaltabb üzleti döntéshozók is minduntalan megdöbbennek, amikor ennek a trendnek a gazdaságokat, a fogyasztói társadalmat átalakító valódi erejével találkoznak. Ez az „őserő” pedig – többek közt – éppen azokban a kereskedelmi platformokban van meg, melyek az egyszeri távol-keleti, olcsó tömegcikkek helyi kereskedőit szinte direktben vagy egyetlen nagy közvetítő révén kapcsolják össze a tehetősebb ázsiai, európai és persze tengerentúli átlagvásárlókkal.
Az ár ugyanis itt mindent visz. Ezért például a nyugati (vagy éppen a magyar) boltok, sőt webáruházak is mind bajba kerülnek, hiszen az áruik többségét maguk is Ázsiából szerzik be,
így a helyi előnyeik igen nagy része elvész. Továbbá ha kínai kiskereskedőket egy AliExpress, Wish vagy Gearbest típusú platformra lehet „ráültetni”, akkor szinte nem létezik az a napi fogyasztási cikk, amelyet az árérzékeny és a kiszállításra türelemmel váró átlagvásárló ne próbálna meg ilyen helyekről beszerezni. A félár és a harmadár csábítása a legtöbb esetben győz. Pontosabban győzött, egészen addig, míg 2021. július elsejével meg nem érkezett a helyi kereskedőket védeni hivatott EU-s szigor.
Ennek értelmében a harmadik országokból – jórészt persze Ázsiából – az említett platformokon és társaikon rendelt árukra kötelező felszámítani az adott tagállamban alkalmazott általános forgalmi adót. Ez a plusz 27 százalék már önmagában is kellően elrettentő lett volna, de hogy „kerek legyen a történet”, a filléres rendelésekre is 400–800 forintos egyszeri vámkezelési díj (postán átvett áru esetén a drágább, online ügyintézésnél az olcsóbb) kerül. Ezzel pedig véget ér az „ázsiai százforintos bolt” jellegű apróságvadászat, hiszen drágább lesz a leves (a vámkezelés), mint a hús, azaz mondjuk a telefontok 1-2 ezer helyett 400-600 forintért történő beszerzése már nem lesz kifizetődő, és a millió hasonló csekélység vásárlása is értelmetlenné válik.
Gyakorlatilag tehát beválni látszik a jogalkotó szándéka, leszámítva persze a nagy akciókat, a kínaiak európai raktárakkal kiszolgált megrendeléseit.
Ez utóbbiak azonban már az apró-, a divatcikkeket hiába szállítják három, vagy a régiónkba hét napon belül, itt az árelőny nagyon kicsire olvad. Olyannyira, hogy a helyi nagy webáruházak, vagy réstermékek esetén a specializált kicsik már nemcsak egyszerűbb garanciát és sokkal gyorsabb kiszállítást, hanem meglehetősen versenyképes árakat is képesek kínálni. Mert hát Kínában is fele-harmada lesz az ellenérték, amennyiben valamely európai kereskedő raklapos tételben, nem pedig egyesével vásárol.
Mindennek ellenére egészen elképesztő üzleti világ az, ahol a semmiből pár esztendő alatt egy divatcikkcsomag-küldő vállalkozás a világ harmadik legértékesebb startupjává (pontosabban scaleuppá, azaz nagyra nőtt startuppá) válhat. Márpedig éppen ez történt meg a kínai Shein applikáció mögött álló webáruházzal, illetve logisztikai vállalattal, amelynek a friss befektetési köre már nem kevesebb mint 100 milliárd dolláros (35 ezer milliárd forinthoz közelítő) értékelést jelenthet. Ugyanis a Bloomberg hírügynökség április elején közzétett értesülései alapján a Shein e-kereskedelmi cégnél éppen egy új, hozzávetőleg egymilliárd dollár friss tőkét jelentő finanszírozási kört mérlegelnek, de ezért a hatalmas összegért csupán egy százalék körüli részesedést ajánlanak fel.
Persze olyan neves befektetési társaságok mellé lehet így beszállni, mint a Tiger Global, az IDG vagy a Sequoia Capital. Nem utolsósorban pedig az a nagybefektető, aki „ideérkezik”, jelenleg a világ harmadik legértékesebb startupjában kaphat részt, hiszen ha összejön ez az invesztíciós kör, akkor a Sheint csupán a ByteDance (a TikTok tulajdonosa) és a csúcsok csúcsa Mars-űrhajókat tervező -SpaceX előzi majd meg, már ami a cégértéket illeti.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
(Borítókép: Shein)
