„Ott tartaná? Visszahívná? Rugalmasan foglalkoztatná?” – teszi fel a kérdést a Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetek Országos Érdekképviseleti Szövetségének (Közész) a nyugdíjasok alkalmazásának az előnyeit bemutató szakmai fórumokra szóló meghívója, amely ezzel lényegében össze is foglalta, milyen lehetőségei vannak egy munkaadónak, ha úgy dönt, hogy szövetkezeti keretek között ad munkát a nyugdíjba vonulásra készülő kollégáknak vagy a már inaktívaknak. Az atipikus foglalkoztatás e módozatára öt éve ad lehetőséget a jogszabályi környezet, az ez idő alatt elért eredmények pedig jó reményekkel kecsegtetnek a jövőre nézve is.
„2017 júliusától rohamos gyorsasággal alakultak a nyugdíjas-szövetkezetek, a számuk rövid idő alatt elérte a 165-öt. Később azonban néhány megszűnt, így a piacon most nagyjából 120 ilyen jogi személy működik. Vannak köztük olyanok, amelyek csak helyi feladatok ellátására jöttek létre, ám üzemelnek regionális és országos szintű szervezetek is”
– adott betekintést a Figyelőnek a nyugdíjas-szövetkezetek világába Dolgos Attila, a piac hatvan százalékát lefedő Közész alelnöke. A koronavírus-járvány jegyében telt elmúlt két év persze az ő helyzetüket sem könnyítette meg, a létszámbeli visszaesés mértéke 40-50 százalék körüli volt. De Dolgos Attila a 2021-es adataikra hivatkozva hangsúlyozta: a pandémia előtti, 2019-es számokat már hozza, sőt felül is múlja a jóval több mint tízmilliárd forintot elérő szektor, tehát „a pálya felfelé ível”. A tagok mintegy százezren vannak, ami azt jelenti, hogy ennyien váltottak szövetkezeti tagi részjegyet, vagyis 2017 óta legalább egy napot dolgoztak nyugdíjas-szövetkezetben.
Az érdekképviseleti vezető 20-30 ezerre becsülte azoknak a számát, akik aktívan, minden hónapban dolgoznak.
A szövetség alelnöke két példával illusztrálta a nyugdíjas-szövetkezetek sokszínűségét. Egyfelől működnek olyan mikroegységek, amelyeket a törvényben minimumként előírt hét tag alapított meg munkavégzési céllal. Ilyen például az a szervezet, amelyet volt némettanárok közösen hoztak létre, hogy nyugdíj mellett is taníthassanak. Másfelől szép számmal üzemelnek olyan szerveződések – és ezek vannak többségben –, amelyeket azért alapítottak, hogy ilyen keretek között segítsenek az állást kereső időseknek megtalálni a számításaikat, vagyis az iskolaszövetkezetekhez hasonlóan összekötik egymással a munkát keresőket és kínálókat. Tapasztalataik szerint többnyire a kereskedelemben és a feldolgozóiparban alkalmazzák a nyugdíjasokat, valamint olyan pozíciókban, ahol valamilyen könnyű fizikai munka elvégzésére van lehetőség.
Négy évvel a nyugdíjas-szövetkezetekről szóló jogszabály hatálybalépése után, 2021-ben a törvényhozás a kismamáknak is lehetőséget teremtett arra, hogy rugalmas keretek között vállalhassanak munkát.
A „kismama-szövetkezetek” meghonosítása jelenleg is zajlik.
Csomai Eszter, a bírósági bejegyzés alatt álló Kisgyermekesek Érdekképviseleti Szövetségének a vezetője a Figyelőnek elmondta: eddig hat ilyen szerveződés alakult az országban, közülük pedig négy döntött úgy, hogy egy szövetségbe tömörül. „Ez egy jóval szűkebb réteget érint, mint a diák- vagy a nyugdíjas-szövetkezetek, hiszen jelenleg körülbelül háromszázezer kismama van az országban. Közülük azonban körülbelül ötvenezren mindjárt ki is esnek a potenciális körből, mivel amíg csecsemőgondozási díjat, azaz csedet kapnak, addig nem vállalhatnak munkát, ellenkező esetben elesnek ettől az ellátástól” – magyarázta Csomai Eszter, aki szerint a munkaadók is kezdenek nyitni a kisgyermekesek felé. A cégeknek is érdekük, hogy 4-6 órás munkaidőben „kismamaműszakot” indítsanak a kisgyermeket nevelőknek, vagy visszafoglalkoztassák a gyedben, gyesben részesülő kollégákat, így ugyanis azok nem esnek ki teljesen a munka világából, a munkahelyük életéből.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
(Borítókép: Shutterstock)
