Fekete-Győrnek lehet, hogy külföldön kellene politikai karrierbe kezdeni, nem itthon, ott ugyanis ismerik, becsülik, nem úgy, mint itthon. Felkerült ugyanis az amerikai Forbes magazin legtehetségesebb fiatal politikusokat összegyűjtő listájára.
Azzal tört fel a csúcsra, szerezte meg a “szuperképességet”, hogy “brigádvezetőként” “a budapesti olimpiai játékok megrendezéséről akart népszavazást kezdeményezni. Az ehhez szükséges aláírásokat összegyűjtötték, végül a kormánypártok kihátráltak a pályázat mögül” – örvendezett a magazin.
Az újságnál azonban arról nem tudnak, hogy “NoOlimpia” kampány óta Fekete-Győr brigádvezető és csapata semmilyen értékelhető politikai akciót nem hajtott végre. A “szupertehetség” pártja az egy százalékos támogatottság körül mozog, nem sok esélye van bekerülni a parlamentbe. A gondokat tetézi, hogy a kampány kezdetén otthagyta a Momentumot a szervezet kampányfőnöke, kabinetfőnöke, kommunikációs vezetője is. A belső feszültségek, egymás nyírása közepette gyerekes és értelmetlen akciókat hajtanak végre, lecserélnek néhány fővárosi utcanévtáblát, ismét népszavazást kezdeményeztek, most épp a civiltörvényről, de valahogy most nem gyűlnek az aláírások. Fekete-Győrről azóta kiderült, hogy a szülővárosában is eltévedne, nem ismeri a kerületek beosztását, de az is, hogy igazi demokrataként személyesen, egy szerkesztőségbe betörve szereti kérdőre vonni a vele kritikus újságírót, illetve szerinte “kisméretű atomerőmű” például egy napelem-kollekció a házak tetején, és hogy szerinte a napelemeket szokták atomerőműnek is hívni. Hogy mindezekért vajon milyen díj is járna, az már egy másik történet.
Két dolog mindenesetre leszűrhető ebből a pályaívből: Fekete-Győrnek a “csúcson”, a NoOlimpia kampány után rögtön abba kellett volna hagynia a politizálást, vagy az, hogy bele sem kellett volna kezdenie. Igaz, legalább a Forbes magazinnál népszerű, de a nemzetközi magazin nyugati olvasói nem szavaznak a magyar választásokon.
