A U.S. State Department (Amerikai Külügyminisztérium) szerint jelenleg mintegy 9 millió amerikai állampolgár tartózkodik állandó jelleggel külföldön. Hogy ez munkavállalás, hosszan tartó vakáció, vagy katonai szolgálat, arra nincsenek pontos részadatok. Mindenesetre ez a lakosság 2.5 százaléka, ami nem csekély, főleg azt is figyelembe véve, hogy a világ népességének jelentős hányada több évtizeden keresztül az USA-t tekintette a legkívánatosabb célállomásnak.
Egy másik tanulmány alapján, amelyet az angliai Kent University végzett ebben a témakörben, sokkoló eredményt tettek közzé az USA lakosságára vonatkozólag. A tanulmány szerint az amerikaiak idestova egyharmada arra vágyik, hogy valamelyik másik országban folytassa életét. Ez kivetítve nem kevesebb mint 110 millió embert jelent. Fontos megjegyezni, hogy ez a tanulmány még Trump elnöksége előtt készült, tehát nincs semmilyen ideológiai korreláció a jelenlegi politikai vezetés és a kivándorlás között. Több hollywoodi celeb ugyanis azzal “fenyegetőzött”, hogy Trump megválasztása esetén a Holdra, vagy a Marsra költözik. Erre válaszolnák erősebb nemzeti érzésű amerikai barátaim, hogy akkor bizony: “Mars innen”…
A fent említett kutatás még Obama elnökségi ciklusa alatt készült. A megkérdezett amerikaiak túlnyomó része kalandvágyból, a világ többi részének megismerése miatt költözne. Azonban, amikor azt a kérdést is feszegették a kutatók, hogy mennyire érzi magát amerikai kötődésűnek az illető, akkor a válaszadók közül leginkább azok jelezték elvándorlási szándékukat, akik gyengébb amerikai nemzeti érzéssel rendelkeztek. Ez persze sok más ország esetében is hasonló lehet. Az erősebb nemzeti kötődésűek inkább otthon maradnak, kivéve persze a sajátos politikai helyzeteket, üldöztetést, vagy háborús helyzeteket, amikor jogos az elvándorlás.
Azonban a kalandvágy mellett más okok is szerepeltek ezen a közvélemény-kutatási íven, amelyen több párhuzamos oszlopban lehetett válaszolni egyéb kérdésekre is. Ezek közé tartoztak a nyugdíjas évek változatosabb eltöltésének lehetősége (51 százalék ezt is megjelölte), netán nehéz anyagi körülmények következtében keresi a külföldi lehetőségeket (49 százalék), valamint külföldi üzleti lehetőségek felkutatása és egyéb munkavállalás is szerepelt indokaik között (48 százalék).
Világszerte a következő összegzést közölte a 2017-es World Atlas: számszerűsítve eddig a legtöbb kivándorló Mexikóból indult útnak külföldre, mintegy 12 millió. India áll második helyen 11 millió 400 ezerrel, majd őket Oroszország és Kína követi 11 millió, illetve 8,3 millióval. A listán szerepel még Ukrajna 5. helyen 6,6 millió kivándorlóval. Ami érdekes még, hogy az Egyesült Királyság is 4,7 millió kivándorlót termelt ki az évek során. Vélhetően a Brexit után ez a szám azonban csökkenni fog.
Fontos tehát megkülönböztetni a regionális szabadkereskedelmi egyezmények folytán kialakult belső migrációt – így például az Unión belüli szabad munkavállalás lehetőségeit – a tömeges migrációtól, amely Afrikából indult el pár évvel ezelőtt és amely folyamat állandó közbeszéd tárgya az Európai Unióban és világszerte.
Százalékos arányban sincs rossz helyen Magyarország a kivándorlás tekintetében. Európában az ukránok, a románok, valamint a lengyelek vezetik a rangsort, de egyéb kelet európai országok is jelentős arányban hozzájárultak az eddigi kivándorlási statisztikákhoz. Az Index és a Porfolio.hu kimutatásai szerint közel 600 ezer magyar vándorolt el, illetve vállalt munkát az Unión belül más országokban a 2004-es csatlakozás óta, főleg Angliában, Németországban és Ausztriában. Ez a szám azonban kissé túlzottnak tűnik, főleg annak fényében, hogy a közelmúltban jelentősen javultak a hazai bérek és munkalehetőségek is. A törökök már évtizedek óta dolgoznak jelentős számban külföldön részben vendégmunkásként Németországban, részben pedig állandó letelepedési szándékkal (szintén Németországban).
A ki- és bevándorlás megakadályozása tehát nem lehet cél egy közös gazdasági egyesülés területén. A régión kívül azonban komoly problémát jelenthet mind gazdasági, mind kulturális értelemben. Ez esetben már nem a szabad munkavállalás és szabad mozgás uniós jogai kerülnek szóba, hanem maga a nemzetbiztonság. Ilyenkor jönnek számításba a bevált határvédelmi eszköznek számító falak és kerítések. Kína esetében, mint tudjuk, a FAL nagyszerűen bevált a történelem során, hiszen a kínai nagy fal a földművelő Kínát képes volt megvédeni az északi nomád törzsek támadásaitól.
Óriási erőpróba jelenleg Trump amerikai elnök számára az Egyesült Államok déli határán tervezett fal megépítése, amelyet a demokrata kongresszusi és szenátusi vezetők még a teljes állami apparátus bezárása árán is dacosan blokkolnának. Az USA kormányt ennek eredményeképpen a jelen helyzetben teljes működésképtelenség fenyegeti. Közel 1 millió kormányalkalmazottat bocsáthatnak el úgy, hogy nem kapnak fizetést, amennyiben a politikai patthelyzet folytatódik.
Mellesleg azon érvek, hogy a fal túl sokba kerül, teljesen megalapozatlanok. A tervezett határfal az USA-ban ugyanis a becslések szerint 5 milliárd dollárba kerül majd. Ez valóban nem csekély összeg. Azonban összehasonlításul, az USA külföldi segítségnyújtási akciói ennél lényegesen többe kerülnek (amelyek persze többnyire háborúk és amelyek javarészt kiváltó okai voltak az említett tömeges migrációs folyamatoknak). Irakban az USA tavaly 5,3 milliárdot költött különböző “védelmi” célokra, Afganisztánban pedig 5,1 milliárdot. Izrael ugyanakkor már évtizedek óta 3 milliárd körüli összeget kap évente, amelynek egy részét korábban éppen egy nemzetbiztonságilag szükséges fal megépítésére használta fel a zsidó állam a West Bank és a Gázai övezet területén a palesztin támadások és terrorista akciók megelőzésére.
Trump érvelése jogos, hogy a falat csak egyszer kell kifizetni. További érvelése, hogy a fal nélkül kontrollálatlan migrációs állapotok uralkodnának a déli határ felől az Egyesült Államokban, amely beláthatatlan következményekkel járhat. Igy nem túlzás azt mondani, hogy nem kevesebb mint nemzetbiztonsági kérdés a “Fal” mielőbbi megépítése.
Nem kell tehát falaktól és kerítésektől túlságosan megijedni kedves Nancy Pelosi (aki nemes egyszerűséggel “ijesztőnek” nevezte a tervezett falat). Márpedig ijesztőnek nevezni egy ország határának megvédését abszurdum. Ami sokkal inkább ijesztő, az maga a kontrollálatlan migrációs helyzet és az ennek következtében kialakuló vallási, kulturális és gazdasági ellehetetlenülés.
A migrációt nem lehet “emberi jognak” minősíteni, ahogy azt Szijjártó Péter külügyminiszter többször megerősítette. Épp ellenkezőleg. Emberi jognak minősül biztonságban élni egy szuverén országban, ahol a megválasztott vezetők népfelhatalmazás útján döntenek arról, hogy kit engednek be az országba és kit nem. Egy népcsoport, vagy egy adott ország nemzeti, kulturális, illetve vallási integritásának megőrzése nem lehet alku tárgya!
Boldog Újévet és további következetes határvédelmet kívánunk tehát mindannyiunknak! Amit persze halkan mondok/írok, hiszen a falnak is füle van…
Borítófotó: origo.hu
