Napjainkra Észak- és Dél-Korea gazdaságilag, politikailag és ideológiailag is egymás szöges ellentétévé váltak. Olyan mély szakadék tátong még mindig a két ország között, hogy a mai napig csak egy tűzszüneti szerződés választja el a farkasszemet néző hadseregeket. Ráadásul egyik félnek sincsen sok oka, hogy megbízzanak egymásban. Így egy lehetséges újraegyesülés mindkét ország vezetőitől hatalmas bátorságot igényelne.
Ha megnézzük a történelmet, találkozhatunk sikeres és sikertelen újraegyesülésekkel. Yemen 1990-es esete pont az utóbbi kategóriába tartozik, olyannyira, hogy senki sem akarhatja hasonlóképpen megvalósítani két ország újraegyesítését. A sikeres példát szintúgy a 90-es években kell keresnünk, Németország kapcsán.
Mind Németország, mind Korea sokáig egységes ország volt, közös kultúrával és nyelvvel. Sőt, mindkét országot külső nagyhatalmak hosszú távú geopolitikai érdekei miatt választottak ketté. Az NSZK és Dél-Korea területén is amerikai csapatok tartózkodtak, és a nyugati hatalmak támogatták ezen demokráciákat. Ezzel szemben az NDK és Észak-Korea is a Szovjetunió "segítségétől" indult hanyatlásnak.
Nagy különbségek is találhatók azonban a német és a koreai helyzet között. Anno 1991-ben ugyanis a két Németország kevésbé távolodott el egymástól, mint a két Korea. 1991-ben a nyugat-németek 2-3-szor gazdagabbak voltak, mint a kelet-németek. Ha ugyanezt a mutatót nézzük a Koreai-félszigeten sokkal nagyobb egyenlőtlenséget figyelhetünk meg. A dél-koreaiak ugyanis akár 40-szer is vagyonosabbak mint az észak-koreaiak. Gazdaságilag tehát majdhogynem áthidalhatatlan szakadék van a két Korea között.
És akkor még nem beszéltünk a generációkat átható kölcsönös gyanakvás is. Mind a koreaiak között, mind a környező hatalmak részéről. Itt is egy fontos eltérést láthatunk: Németország újraegyesítését az európai hatalmak támogatták, azonban az egységes Korea újjászületését egyik szomszédos állam sem látná szívesen. Elég csak Kínára gondolnunk, akinek egyik geopolitikai célja, hogy megtartsa Észak-Koreát, mint pufferállamot. Annak ellenére, hogy Kim Dzsongunék a legkevésbé sem szeretnének Kína védnöksége alá kerülni.
A legjelentősebb különbség pedig, hogy az NDK-nak nem volt nukleáris programja Észak-Koreával ellentétben.
Borítófotó: Kim Dzsong Un észak-koreai vezető (b) Mun Dzse In dél-koreai elnökkel lépi át a két Koreát elválasztó demarkációs vonalat a panmindzsoni demilitarizált övezetben, mielőtt tárgyalást kezdenek a déli oldalon levő Béke Házában 2018. április 27-én. Kim Dzsong Un személyében 65 éve először lép észak-koreai vezető dél-koreai területre. (MTI/EPApool/Korea-közi csúcs sajtószolgálata)
