Érdekes cikk jelent meg a Die Weltben. Az újság a német-lengyel viszonyra jellemző hallgatásra és szélcsendre kérdezett rá több szakértőnél, és meglepő eredményre jutott. Az áthallás nem véletlen.
Angela Merkel német kancellár a migránsok “védőszentjeként” már megégette magát, ezért visszatért kedvenc politikai stratégiájához és kiszervezte a szélsőséges álláspont képviseletét másokhoz, hogy ezzel ő “középre” kerüljön, és közvetítőként léphessen fel a protagonisták között. A Berlin és Brüsszel európai szuperállamával szemben kritikus Varsót és Budapestet most éppen a holland Timmermans ekézi, akit Orbán Viktor tusdnádi beszédében “nagyinkvizítornak” nevezett.
Amióta Donald Tuskot az Európai Tanács elnökeként idén márciusban újraválasztották, Merkel kancellár egy rossz szót nem mondott a varsói nemzeti kormányra, amely magyar mintára építi át a kapitalizmus és a demokrácia keretei között államát. A közel két éve hivatalban lévő PiS-kormány (Jog és Igazságosság) még csak az út elején jár, ezért érik őket talán hevesebb támadások, mint a patrióta politikát már 2010 óta sikeresen megvalósító Budapestet.
A cikkben megszólaló elemző szerint a német kancellár nem is fogja kívülről kritizálni a lengyel kormányt, mert felmérte, hogy a német kioktatás csak erősíti a PiS-kormányt. Merkel a kritikát átengedi Brüsszelnek, hiszen a lengyelek elsöprő többsége (mindenek ellenére) továbbra is támogatja az ország uniós tagságát.
Merkel hallgatása mögött többen azt a szándékot látják, hogy nem akar protezsáltjának, Donald Tusknak ártani, akit a következő, 2019-es lengyel parlamenti választáson küldenének “Európa-párti” jelöltként versenybe. Ahogy a francia elnökválasztásnál is láthattuk, Emmanuel Macron is ódzkodott Sarkozy 2012-es hibájának megismétlődésétől, aki akkor egy Merkellel közös tévés interjúja után nem tudta lemosni magáról a megszorításpárti “Merkel-báb” vádját. Ma Európában senki sem akar a globalizáció és szuperállam párti Merkel kegyéből kormányra kerülni.
A lengyelek Berlin és Brüsszel helyett egyébként is inkább Washingtonra figyelnek, ahol most éppen patrióta szelek fújnak. A németeket aggasztja, hogy Trump elnök nem követte az USA elnökeinek hagyományát, és Európa-politikájáról nem Berlinben, hanem Varsóban mondott nagyívű beszédet. Trump pont az illiberális és patrióta vonalat erősíti a lengyelekben, amikor a hazaszeretről és a keresztény hitről beszél, valamint a terror és az illegális bevándorlás mellett a bürokráciát nevezte meg harmadik fő ellenségként.
Az Magyarországon is látszik, hogy az ellenzék a jogállam “féltése”, vagy a “korrupció, egészségügy, oktatás” triázsa után újabban (és jobb híján) a “távolodunk Európától, tartozzunk (mindenáron) mageurópához” ellentétpárt erőlteti. Ennek jelképe az uniós zászló.
A cikkben vázolt német tervnek az adhat alapot, hogy Tusk korábbi pártja, a Polgári Platform (PO) számít a kormányzó PiS esélyes váltópártjának, igaz jelenleg és tartósan 10 százalékpontos lemaradásban van a kormánypárthoz képest. Tusk megbízatása pont a következő lengyel parlamenti választás évében, azaz 2019-ben jár le, így újfent ringbe szállhat hazája miniszterelnöki székéért.
