„Nem lehet 26 év 882 mérkőzését 70 percbe belesűríteni, de meg szerettük volna mutatni, hogy szorgalommal, kitartással, munkával és szerencsével egy kisvárosból is el lehet jutni Németországig, Angliáig és több mint 100 válogatottságig” – mondta a Figyelőnek Király Gábor. Alig 21 évesen, 1997-ben került a Herthához, ahol hét sikeres szezont húzott le. Ennek ellenére utólag nem bánta meg, hogy elhagyta Berlint. „Tanulni mentem külföldre, egy másik ország és kultúra megismerése csak újabb tapasztalatot hoz” – vont mérleget Király, aki Angliában állt a Crystal Palace, a West Ham, az Aston Villa, a Burnley és a Fulham alkalmazásában is.
Király Gábort többször szóba hozták az Arsenallal, de kinézte magának a Chelsea, a Milan, a Real Madrid is. A Figyelőnek megerősítette: ezek nem pusztán átigazolási pletykák voltak.
„A Hertha BL-szereplése után élénk volt az érdeklődés. Arsene Wenger szívesen látott volna az Arsenalban, Kevin Keegan pedig a Manchester Cityben, de a klubok nem tudtak megegyezni, végül Jens Lehmann, illetve David James lett a befutó. A Chelsea-hez Gianluca Vialli, a Fiorentinához Giovanni Trapattoni vitt volna, a Milan érdeklődése Dida, a Real Madridé pedig Jerzy Dudek szerződtetése előtt volt aktuális”
– emlékezett vissza. De az egykori hálóőr szerint érthető volt a Hertha sportigazgatójának, Dieter Hoenessnek az álláspontja: szüksége volt öt-hat játékosra a szakmai és gazdasági célok eléréséhez.
A válogatott rekorder Király Gábor a címeres mez kapcsán állítja: minden mérkőzésből tanult, mind a 108-tól több lett. „Fenomenális érzés volt, hogy 40 évesen ott lehettem a csapattal az Eb-n. Nem azért mentünk Franciaországba, hogy jól érezzük magunkat, hanem a munkánkat végeztük, és ezzel sokaknak okoztunk nagy örömet.” A korábban elszalasztott vb- és Eb-szereplésekről pedig azt mondta: igazán kézzelfogható a Gellei Imre-féle csapattal a 2004-es portugáliai Eb-részvétel volt, ami akkor ment el, amikor kikaptak Lettországban.
A kormány stratégiai ágazatként tekint a sportra, a stadionépítések és a TAO-támogatások viszont megosztók. „A sport, az egészséges életmód támogatása pozitívum, és ez nemcsak a futballról szól, hanem más csapat- és egyéni sportágakról, a szabadidősportról is. Pályaépítésre és utánpótlásképzésre sem felesleges költeni, mert ha göröngyös a talaj, hiába akarsz focizni tanítani egy gyereket. Jogos elvárás a hatékonyság a futballfejlesztésekkel szemben, a munka zajlik” – összegzett Király, aki a visszavonulása után is Szombathelyen horgonyozott le.
Már 2003-ban megnyílt a Király Sportlétesítmény, ami évről évre fejlődött, egyre több pálya és öltöző lett. „Ma már az óvodásoktól a felnőttekig 250-en sportolnak nálunk. Nemcsak sportolókat nevelünk, hanem embereket is, az a cél, hogy visszaadjam mindazt, amit a labdarúgástól kaptam. Indíthattam volna kapusiskolát Németországban, Angliában vagy Ausztriában is, de a magyar gyerekeknek akarok segíteni” – indokolt a korábbi kapus.
A teljes interjú a Figyelő aktuális számában olvasható
(Borítókép: Szabó Miklós / Nemzeti Sport)
