A májcirrózis pontos előfordulási gyakorisága nem ismert, ám a kórképet, illetve a következtében kialakuló májrákot a gazdaságilag fejlett országokban a morbiditás és mortalitás jelentős okaként tartják számon. Kezelésének éves költségei Közép-Európában közelítik a 16 milliárd eurót. Ezek azonban csak a közvetlen költségek. A társadalom számláját tovább növeli, hogy a súlyos májcirrózisban szenvedő betegek döntő többsége a 20-64 éves korosztályból kerül ki, így a gyógyszeres kezelés költségein túlmenően a munkából kieső idő költségeivel is számolni kell.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint világszerte évente 1,2 millió ember hal meg májcirrózisban. Európán belül Magyarországon különösen magasak a májcirrózishoz kapcsolódó halálozási mutatók: férfiak esetében évente 103, míg nők esetében 32 eset 100 ezer felnőtt lakosra vetítve. Vagyis több, mint négyszer annyi ember hal meg itthon májcirrózisban, mint a környező országokban. A Közép-Európában negyedik leggyakoribb halálokként nyilvántartott betegség az ennek következtében kialakuló májrákkal együtt azért válhat ilyen gyakran végzetessé, mert ellentétben az évtizedek óta zajló vastagbélrák szűrőprogramokkal, májfibrózis szűrés egész Európában nincs, így az érintettek közel 80 százaléka már csak akkor kerül felfedezésre és szakorvoshoz, amikor az állapot visszafordíthatatlan. A májcirrózis kialakulása, függetlenül annak okától, általában nagyon lassan, 2-3 évtized alatt következik be. A betegség lehetséges visszafordíthatósága nagymértékben függ a májfibrózis korai diagnózisától és a kiváltó ok megfelelő időben történő célzott kezelésétől. A kezelések tényleges hatékonysága azonban a májfibrózis késői stádiumában csökken a korai stádiumhoz képest. Ezt a tünetmentes, korai stádiumban lévő betegpopulációt csak szűréssel lehet felfedezni. Korábbi kutatások eredményei arról számoltak be, hogy a fel nem fedezett májfibrózis, vagy kialakult cirrózis aránya az általános népességben 5 százalék körüli, míg a májbetegségek kockázati tényezőivel rendelkező populációkban magasabb arányról (18-27 százalék) számoltak be.
Papp Mária nemrég részesült Semmelweis-díjban, azt követően pedig a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány Professzora címet is elnyerte. A Magyar Tudományos Akadémia Nagydoktora. 1975-ben született Gyöngyösön. Orvosi diplomáját summa cum laude eredménnyel 1999-ben szerezte meg a Debreceni Egyetemen. Házas, három gyermek édesanyja. (Fotó: Figyelő)
A Debreceni Egyetemen működő két európai akkreditációval rendelkező Máj Centrumot vezető Dr. Papp Mária és kutató orvoscsoportja éppen ezért lakossági szűrőprogram indítását javasolja. A kétlépcsős szűrés a professzor szerint költséghatékony, és annak első lépcsője gyakrolatilag többletköltséggel nem jár. Az egyéb céllal elvégzett rutin vérkép és biokémiai paraméterek alapján, validált pontrendszer számítással egyszerűen elvégezhető, melyhez a mesterséges intelligencia is segítségül hívható. Az így kiszűrt egyének második lépcsőben történő további vizsgálata májelasztográfiával lehetséges. A májfibrózis felmérésére ez a módszer a legszélesebb körben használt és egy validált, nem invazív diagnosztikai eszközzel végezhető, az ún. vibrációkontrollált tranziens elasztográfiás (VCTE) (FibroScan, Echosens, Párizs) készülékkel. Magyarországon FibroScan készülékek jelenleg elsősorban hepatológiai centrumokban állnak rendelkezésre, de a májelasztográfiás vizsgálat az alapellátásban is biztonsággal elvégezhető. A vizsgálatot nem feltétlenül kell orvosnak végeznie, ahogyan ez Európában számos helyen már jelenleg is gyakorlat.
A szűrés egészségügyi hatóságok általi alkalmazásának indoklásához a WHO Wilson és Jungner kritériumait tekintik irányadó elvnek. Figyelemre méltó, hogy a májfibrózis szűrés gyakrolatilag megfelel mind a 10 kritériumnak, amelyek alátámasztják a szűrési program indokoltságának indítását.
Papp Mária és kutató orvoscsoportja jelenleg egy „pilot kutatási program“ elindításán dolgoznak, melynek keretében a 40 év feletti felnőtt lakosság körében a tünetmentes, súlyos májbetegség fennállásának felismerését tűzték ki célul. A programot az alapellátás bevonásával Hajdú-Bihar vármegyében szeretnék elindítani, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy annak sikere esetén az a jövőben mintául szolgálhat majd egy országos szűrőprogram elindításához. Céljuk az is, hogy a programot kiterjesszék majd a diabetológiai szakrendeléskre is, ugyanis a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek a májbetegség kialakulása szempontjából fokozottan veszélyeztetettek lehetnek. – A megelőzésen túl, a már kialakult májfibrózis időben történő felismerésével a halálozás csökkenthető lenne, hiszen ebben a stádiumban a kiváltó ok kezelésével/ megszüntetésével a folyamat még visszafordítható lehet. Ugyanez igaz a már kialakult, de még kezdeti stádiumban lévő májcirrózisra is – mutat rá a professzor.
A májcirrózishoz, közismertebb nevén májzsugorhoz vezető leggyakoribb út a jelentős alkoholfogyasztás, ám kialakulásának korántsem ez az egyetlen oka. Jelentős kockázati tényező az elhízás és a cukorbetegség következtében kialakult zsírmáj, a krónikus vírus hepatitisek és a számban kevesebb, de nagyon súlyos kiváltó okként említhetők a különféle autoimmun- és anyagcsere betegségek. A májcirrózis kezelésében óriási előrelépést hozhat a mikrobiom alapú diagnosztika, illetve kezelés. Egy 75 hónapon át tartó klinikai megfigyelést is magában foglaló, 22 ország kutatóinak közreműködésével folyó kutatás (MICROB-PREDICT vizsgálat) például azt kívánja kideríteni, hogyan járul hozzá a bélflóra a májelégtelenség és a májbetegség dekompenzációjának kialakulásához. A H2020 pályázatban a Debreceni Egyetem munkacsoport vezető szerepet tölt be. Az eredmények alapján a májcirrózisos betegek személyre szabott terápiáját szeretnék kidolgozni és a klinikai kutatást a gyógyítás szolgálatába állítani.
Papp Mária a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában orvosszakmai alelnök és a Gasztroenterológiai Klinika igazgatója. Orvosszakmai programjában kiemelten fontosnak tartja a betegközpontú ellátás jobb megvalósulását. Ennek egy példája, hogy jelenleg európai összefogás keretében (Q.RARE.LI program) a krónikus autoimmun májbetegek egészséggel kapcsolatos életminőségének javításán dolgoznak. A beteg számára betegségük nagy megterhelést jelent, gyakran számolnak be a társas támogatás hiányáról. A program egy olyan pszichoszociális támogatáson alapuló kezdeményezés, amely klinikai szakpszichológusok által kiképzett és felügyelt sorstársak általi segítségnyújtást alapul véve igyekszik enyhíteni a betegek lelki terheit. A társas támogatottság élményén keresztül a betegek aktív szerephez jutnak a krónikus betegségük gondozásának folyamatában is.
Borítókép: illusztráció/Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
