Retró-üzemmódban vannak az európai kormányok a légitársaságokkal kapcsolatban. A korábban állami tulajdonban lévő légiszállítókat jó húsz évvel ezelőtt sorra kezdték el privatizálni, a pandémia azonban radikálisan visszafordította a folyamatot – euró milliárdokkal siettek a bajba került légitársaságok megmentésére.
A francia kormány például 30 százalékra növelte tulajdonrészét az Air France-KLM-ben. Berlin 20 százalékos tulajdonrészt szerzett a Lufthansában, az olasz állam pedig immár 100 százalékban tulajdonolja az Alitaliát. Az európai államok összesen 20 milliárd euróval segítették ki a bajba jutott légicégeket, stratégiai szempontok alapján döntöttek úgy, hogy túl fontosak ahhoz, hogy csődbe kerüljenek.
A konkurencia – többnyire a fapadosok – szerint azonban ezek jogosulatlan, versenyellenes támogatásoknak minősülnek és sorra támadják meg az államok tőkeemeléseit a bíróságon. A leghevesebb kritikusok egyike az amúgy is szókimondásáról ismert Michael O’Leary, a Ryanair ír vezérigazgatója, aki 16 különböző pert indított ez ügyben. O’Leary szerint a nemzeti légitársaságok – az Air France-szal példálózott – soha nem lesznek olyan helyzetben, hogy visszafizessék a kölcsönt az államnak, így a beléjük öntött eurómilliárdok csak arra jók, hogy korlátozzák a piaci versenyt. “Nekünk meg ezekkel az állami segély-drogtól függőkkel kell versenyeznünk”. A Ryanair a megindított perekből ezidáig ötöt elvesztett, a vezérigazgató azonban a Financial Timesnak nyilatkozva bizakodásának adott hangot: majd a fellebviteli bíróság nekik ad igazat.
A kontinentális Európával szemben a britek és az amerikaiak a válság enyhülésével párhuzamosan csökkentették az állami támogatásokat. Jellemző az angolszász vállalati kultúrára, hogy maguk a cégek is örültek ennek.
“Amikor túl leszünk ezen az egészen, hihetetlenül felszabadító érzés lesz azoknak a cégeknek, amelyeknek nem ül a nyakában az állam, hogy fürgék, agilisek maradhatnak és folytathatják a válság előtti pályát”
– nyilatkozta Shai Weiss, a Virgin Atlantic vezérigazgatója. A cég tavaly visszautasította a brit állami mentőövet és saját erőből emelt tőkét.
Az eltérő vállalati kultúrán túl persze stratégiai megfontolások is álltak a kontinentális államok kormányainak beavatkozása mögött. Martin Vial, a francia állami vagyonkezelő vezérigazgatója szerint
“biztosnak kellett lennünk abban, hogy ezen országok legfontosabb vállalatai nem esnek ragadozók áldozatául, hiszen a válság nyilvánvalóan megnyitott ilyen lehetőségeket”. Vial arra célzott, hogy a meggyengül európai légiszállítók könnyű prédául szolgálhattak volna a tőkeerős amerikai és kínai vállalatoknak.
Olaszországban az állam tavaly szerzett teljes tulajdonrészt az Alitaliában. A tervek szerint az adósságoktól terhelt céget teljesen átalakítják és új néven, (ITA) próbálják meg nem ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint régen. Mario Draghi olasz miniszterelnök ugyan sajnálkozott a patinás márkanév eltűnése miatt, de egyben reményét is kifejezte azzal kapcsolatban, hogy az új brand megáll majd a saját lábán, állami támogatás nélkül is. (Erre azért nem célszerű nagy összegben fogadni.)
Elemzői vélemények szerint a nemzeti légitársaságok nehéz helyzetben lesznek, sokáig viselik majd még a válság által okozott sebeket. Nem lesz könnyű megszabadulni az adósságállománytól és az állami tulajdon miatt nehézkes lesz úgy a kisebb piachoz fazonírozni a cégeket. Mindennek az ára az alacsonyabb növekedés lesz.
Címlapkép: Europress/ DPA / AFP
