Mattarella azért blokkolja az 5 Csillag és a Liga által összeállított kormányt, mert nem ért egyet azzal, hogy Paolo Savona gazdasági miniszter legyen – Giuseppe Conte miniszterelnök jelölt azonban ragaszkodik hozzá. A 81 éves Savona közgazdász, az eurót “német ketrecnek” tartja, és szorgalmazza, hogy Olaszország lépjen ki az eurozónából. “Németország a nácizmus vége óta is tartja magát ahhoz, hogy Európa vezető ereje legyen, még akkor is, ha ezt már nem katonailag akarja megvalósítani” – írta egyszer.
Luigi Di Maio, az 5 Csillag vezetője és Matteo Salvini, a Liga első embere azonban elvi kérdést csinál abból, hogy Savona miniszter legyen. Mattarella már azon is hezitált, hogy Contét elfogadja miniszterelnöknek, Savona esetében azonban határozottan ellenáll, nem szeretné megkockáztatni, hogy Olaszország kilépjen a közös európai valutaövezetből. Savona az elnöki tiltakozást látva weboldalán közölte, hogy “egy másfajta Európát” akar, ugyanakkor “támogatja a Maastrichti és a Lisszaboni Egyezményeket”.
Az elnöki vétó nyomán Luigi Di Maio az államelnök eltávolítását követeli, ez az olasz alkotmány szerint csak akkor lenne lehetséges, ha az elnök “hazaáruló” lenne, vagy az “alkotmány szellemével ellentétesen” cselekedne. Az olasz belpolitikai küzdelem így egyre inkább az eurózóna tagsággal kapcsolatos vitává alakul át. Ha a tagság “megakadályozza” azt, hogy az olasz választásokon győztes pártok kormányt alakítsanak, akkor vajon tényleg nem “ketrec”? – teszik fel a kérdést az olasz politikusok. Salvini korábban azt nyilatkozta, hogy Olaszország nem lehet “a németek, a franciák, az állampapírhozamok és a pénzügyek” gyarmata.
Mattarella elnök csapdában van, mert ha megismételteti a választást, azon a közvéleménykutatások szerint a márciusi voksolás eredményét erősítenék meg a szavazók, sőt az 5 Csillag által vezetett koalíciónak még nagyobb lenne a támogatottsága.
A sajtóban pár hete kiszivárgott a leendő kormánypártok gazdasági programja, ami ha megvalósul, nem csak Olaszország kilépését eredményezheti az eurozónából, de magát a valutaövezetet is kettészakíthatja. Elemzők szerint ugyanakkor annak valószínűsége, igen csekély, hogy ezt teljes egészében megvalósítaná a leendő kabinet. A programban többek között szerepel, hogy adósságelengedést kérnek az Európai Központi Banktól, csökkentik a nyugdíjkorhatárt és egyszeri támogatást adnak az alacsonyabb jövedelműeknek, továbbá népszavazást írnak ki az eurótagságról. Ezek egyenként is elúsztatnák a költségvetést és növelnék az államadósságot. Így együtt viszont teljes költségvetési csődöt vetítenek előre. Óriási vita lesz arról, hogy a program egyes elemei megfelelnek-e az alkotmánynak. Ráadásul a kötvénypiacok idegesek, az olasz állampapírok aukciós hozamai emelkednek. Mindez egy jól fejlett, tankönyvi adósságválsághoz vezethet, ami természetesen a kormánynak sem érdeke. Főleg úgy, hogy az olasz államadósság tetemes része, csaknem 70 százaléka belföldi kézben van. Így az új kabinet a saját választóival tolna ki leginkább. (Az adósságválságtól egyébként pont az mentette meg eddig az országot, hogy az államadósság ilyen nagy arányban belföldi tulajdonban van, így a külföldi befektetők eladásai nem lehetetlenítik el az adósság újrafinanszírozását.)
Az olasz válságra a németek is kénytelenek reagálni. Marcel Fratscher, a befolyásos berlini DIW gazdaságkutató intézet közgazdásaz a Der Tagesspiegel című lapban megjelent írásában úgy véli, hogy az olasz események erős jelzést adnak a német kormánynak arra, hogy végre belevágjon az eurozóna “okos” reformjába – közösen az olaszokkal és a franciákkal.
Borítófotó: Sergio Mattarella olasz államfő sajtótájékoztatót tart a kormánykoalíciós tárgyalások harmadik fordulójának végén a római elnöki rezidencián, a Quirinale-palotában 2018. május 7-én. Mattarellaszakértői kormány felállítására tett javaslatot, miután a kormányalakításról szóló utolsó tárgyalások sem hoztak eredményt. (MTI/EPA/Ettore Ferrari)
