A sorozatos merényletek hétről hétre követik egymást, sőt, a terroristák destabilizációs képessége ott tart, hogy közvetlenül a brit választások előtt pörgették fel a terrorgépezetüket.
A kérdés az, hogy megismétlődhet-e az a forgatókönyv, ami 2004-ben Spanyolországban is megtörtént. Akkor a kampány során Madridban a helyiérdekű vasút ellen intéztek támadást a terroristák, 191 ember halt meg a merényletben. A regnáló jobboldali kormány és a hatóságok az al-Kaida helyett először az ETA-ra gyanakodtak. Ez óriási hiba volt, az addig biztos győztesnek látszó José María Aznar miniszterelnök Spanyol Néppártja el is veszítette a hatalmát, a spanyolok a José Luís Rodríguez Zapatero vezette szocialistákat bízták meg a kormányzással. A baloldal végig azt követelte, hogy vonják ki az iraki háborúból a spanyol csapatokat.
Sok a hasonlóság az akkori madridi és a mostani brit eseményekben. Az biztos, hogy a Munkáspárt az utóbbi hetekben hihetetlen módon meg tudta növelni bázisát, Theresa May konzervatívjai pedig már koránt sem olyan magabiztosak, mint az előre hozott választások kiírásakor voltak. Egyértelmű, hogy a londoni és manchesteri merényletek a brit megméretést is befolyásolhatják, nem a brexit, vagy a belpolitikai témák viszik már a prímet. A baloldal vezetője, Jeremy Corbyn a kormányt teszi felelőssé a helyzetért, a bizonytalan pártválasztók félelmeire támaszkodik. De arról is beszél, hogy valószínűsíthető kapcsolat van a kormány által támogatott külföldi katonai intervenciók és az otthon bekövetkező terrorcselekmények között.
May eközben kemény hatósági fellépést ígér, de lássuk be, egy olyan országban, ahol milliószámra élnek muszlim bevándorlók, tehát bármelyik párt nyeri is a választást, nagyon nehéz dolga lesz a terrorizmussal. Ne feledjük, a hétvégén Franciaországban, ősszel pedig Németországban lesznek parlamenti választások, nem zárhatók ki ott sem a fokozódó terrorakciók. Persze, ezek a szélsőséges muszlimok számára valójában csak a nyugati világ elleni harc epizódjai. Nem kizárt, hogy a mostani kisebbség néhány évtizeden belül egy-egy nyugat-európai városban, országrészben többségbe kerül, akkor pedig akár a hatalomért folyó küzdelembe is beleszólhatnak, és még át is vehetik az irányítást. Kérdés, hogy ezután lesznek-e még arrafelé választások.
A feszültség most egész Nyugat-Európában tapintható, beeszi magát mindenhová a félelem: az éjszakai bárokba, koncerttermekbe, a fesztiválokra, a futballmérkőzésekre, a bevásárlóközpontokba, a közterekre, a múzeumokba, turistacélpontokba.
Eközben az egyik legolvasottabb internetes portál, az Index szerzője azt bizonygatja, hogy a nyolcvanas években, a halálos áldozatokat tekintve sokkal durvább volt a brit terrorhelyzet, mint most. “Hasonló a helyzet, ha Európát hasonlítjuk össze a többi kontinenssel. Tény ugyan, hogy az elmúlt években nőtt az európai terrorfenyegetettség és a korábbiakhoz képest több támadást szenved el a kontinenst, de Európa még így is a világ legbiztonságosabb helye” – bizonygatja a szerző.
Valóban az, nem inkább a “fortélyos félelem igazgat?” Torinóban, a BL-döntő után a meccset az utcai kivetítőkön követő tömegben halálos áldozattal járó pánik tört ki csupán egy petárdarobbantástól. A kézzel fogható rettegésre az is jó példa, hogy a minap Párizsban a turisták is hanyatt-homlok menekültek a Notre-Damba, amikor egy muszlim terrorista kalapáccsal támadt a rendőrökre.
Nálunk még nincs meg ez a félelem az emberekben, ebben szerepet játszik, hogy itt nincsenek elzárt muszlim városrészek, nincsenek szélsőséges, a nyugati kultúra ellen lázító imámok és nincsenek no-go zónáink. És nincsenek olyan migránsok, akik közül öngyilkos merénylőket lehetne toborozni. Mi tehát valóban biztonságban érezhetjük magunkat, de London, Párizs, Manchester, vagy Berlin perspektívájából már egészen más a helyzet, ne nyugtassuk magunkat félrevezető hazugságokkal.
Ha békét akarsz, állj készen a harcra! – idézhetnénk a terrorháború közepette Julius Ceasar örökérvényű mondását.
Európa készen áll?
Borítókép: A párizsi Notre Dame székesegyházban tartózkodó emberek felemelt kézzel ülnek, miután az épület előtt a rendőrök lelőttek egy kalapáccsal fenyegetőző férfit 2017. június 6-án. (MTI/AP/Matthieu Alexandre/Nancy Soderberg)
