Európa elvesztette, az oroszok és a kínaiak megnyerték Szerbiát?

Hírek
Az EU 2025-re teszi Szerbia csatlakozásának lehetséges dátumát, ám az etnikai konfliktusoktól tartva láthatóan húzza a folyamatot. Az így keletkező vákumba politikailag Oroszország, pénzügyileg viszont Kína tör be.

Alekszandar Vucsics szerb miniszterelnök hetente háromszor, reggel fél 7-kor elkezdi orosz nyelvleckéjét. Saját bevallása szerint azért fogott intenzív orosz tanulásba, hogy legalább olyan folyékonyan tudjon társalogni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, mint ahogy angolul teszi ezt nyugati kollégáival – írja a Bloomberg hírügynökség.

A nyelvi sokszínűség iránti miniszterelnöki igény pontosan tükrözi a Balkán geopolitikai helyzetét. Szerbia történelme és kultúrája révén egyaránt tartozik a kelethez és a nyugathoz is. Az ország elkezdte az EU-hoz a csatlakozási folyamatot, ám a tagság elérése még optimista becslések szerint is éveket vesz majd igénybe. Így Vucsics erősíti országa kapcsolatait Oroszországgal, és Kínában kilincsel pénzért az infrastrukturális és ipari beruházásokhoz.

Az európai és az orosz viszony a hidegháború óta nem volt ilyen hűvös, mint napjainkban. Így az EU-nak létfontosságú lenne, hogy a balkáni országokat Moszkva és Peking ne tudja még jobban befolyása alá vonni.  Az Unió hivatalnokai és balkáni kollégáik e héten az EU-hoz 2007-ben csatlakozott Bulgáriában gyűlnek össze, hogy kiderüljön: mennyire komolyak Brüsszel 2025-ös csatlakozásra vonatkozó ígéretei. Montenegró és Szerbia már megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat, Macedónia és Albánia hivatalosan is jelezte, hogy tag kíván lenni, míg Bosznia-Hercegovina egyelőre nem nyilvánította ki ebbéli szándékát.

Oroszország befolyása a Balkánra a történelmi időkbe, de minimum a Szovjetunió regnálása idejére nyúlik vissza. Kína viszont új szereplőként próbálja meg állásait kiépíteni a térségben. Maga Brüsszel is elismeri, hogy a kínai beruházások sikeresen versenyeznek a régióban indított európai projektekkel.

A szerb csatlakozáshoz mindenek előtt arra lenne szükség, hogy Belgrád rendezze viszonyát a 2008-ban függetlenségét kikiáltó Koszovóval. Macedóniának pedig a görögökkel kellene hosszú évtizedekre visszanyúló ellentéteit rendeznie. (A macedón – görög ellenségeskedés 1991-től eredeztethető, amikor is Macedónia függetlenné vált Jugoszláviától. Görögország északi részén, Makedóniában jelentős macedón kisebbség él. A görögök féltek – félnek – attól, hogy Macedónia területi követelésekkel lép fel ellenük, így akadályozzák az ország uniós csatlakozási szándékát. Kifogásolják azt is, hogy Macedóniát Macedóniának hívják. A volt jugoszláv tagköztársaság így Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság néven szerepel a nemzetközi szerződésekben. Az ország alkotmányában azonban nincs utalás Jugoszláviára. Szkopje eddig két engedményt tett: a Nagy Sándor repülőteret Szkopjei Nemzetközi Repülőtérre változtatták, a macedón-görög határon átmenő autópályát, amelyet korábban szintén a legendás macedón királyról neveztek el, Barátság autópályaként nevezik.)

Szerbia legnagyobb kereskedelmi partnere az EU, és a legnagyobb befektetők is uniós tagországokból érkeztek. Ugyanakkor ha Európa nem próbálja meg erősebben integrálni a balkáni államot, akkor a nagyhatalmi vákuumba értelemszerűen Oroszország lép majd be. Belgrádnak jelenleg is Moszkva a legerősebb szövetségese abban, hogy nem ismeri el Koszovó függetlenségét. Vucsics 2014-es miniszterelnökké választása óta legalább hétszer találkozott személyesen Putyinnal. Amikor márciusban Koszovóban kiújultak az etnikai konfliktusok, szintén az orosz elnöktől kért tanácsot. A szerb miniszterelnök, aki egyébként Berlinben is gyakori vendég, egy múlt hónapban adott interjújában közölte, hogy az EU-nak is érdeke lenne a Koszovóról való megegyezés, ezzel Brüsszel megmutathatná, hogy fenn tudja tartani a “stabilitást és a békét Európa területén”.

Az EU azonban ódzkodik attól, hogy egy újabb puskaporos hordóra üljön rá. Brüsszelnek más se hiányzik, minthogy még a borítékolhatóan újra és újra fellángoló balkáni etnikai konfliktusokkal kelljen foglalkoznia. Így a szavakban bár Szerbia csatlakozása mellett van, ahogy tudja, odázza ennek tényleges megvalósulását. A vákuumba politikailag az oroszok, pénzügyileg viszont a kínaiak törnek be. Kína szerbiai befektetéseinek állománya meghaladja a 3 milliárd dollárt, s a belgrádi építésügyi tárca várakozásai szerint ez az összeg rövid időn belül megduplázódik.

“Előbb-utóbb el kell döntenünk, hogy kelet vagy nyugat felé vesszük az irányt” – mondta a hírügynökségnek Borisz Petrovics, egy zsúfolt, olasz stílusú belgrádi kávéház zongoristája. “Én inkább Oroszországot választanám. Már sokszor segítetek rajtunk” – tette hozzá.

 
Borítófotó: Joszif Visszarionovics Sztálin néhai szovjet diktátort ábrázoló pólót visel egy férfi Jugoszlávia zászlajával a kezében a munka ünnepe alkalmából rendezett belgrádi felvonuláson 2018. május 1-jén. (MTI/AP/Darko Vojinovic)

Ezek is érdekelhetnek

További híreink