A jelenlegi magyar adóhatósági gyakorlat értelmében egy vállalkozás abban az esetben élhet áfalevonási jogával, ha rendelkezik az áfa törvény és a számviteli törvény előírásainak megfelelő hiteles számlával. A NAV a számla hitelességével kapcsolatosan rendre vizsgálja, hogy a számlakibocsátók az ügylet teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkeztek-e, illetve gazdaságilag indokolt volt-e alvállalkozók igénybevétele. Amennyiben ez nem állapítható meg, úgy az adóhatóság megtagadja az adólevonási jogot, mert szerinte a számla a számviteli szabályok értelmében hiteltelennek minősül.
Az Európai Unió Bírósága már 2012-ben több, magyar vonatkozású ügyben is kimondta, hogy
a NAV ellenőrzési gyakorlata a közösségi joggal ellentétes.
Ennek ellenére az adóhatóság továbbra is sokszor a korábban kimunkált vizsgálati szempontokat alkalmazva tagadja meg az áfalevonási jogot olyan vállalkozások esetében is, amelyek jóhiszemű eljárásuk ellenére sem tudtak arról, hogy a beszerzéseikkel kapcsolatosan valamelyik beszállító vonatkozásában adókijátszásra utaló tény, körülmény merült fel. Az Európai Unió Bírósága az új döntésekben ezzel az adóhatósági gyakorlattal kapcsolatban egyértelművé teszi: még a magyar számviteli szabályokra hivatkozással sem lehet az áfát levonni kívánó vállalkozásokkal szemben több kötelezettséget elvárni, mint amennyit az áfára vonatkozó közösségi szabályozás előír.
„Az adóhatóság négyből három esetben arra hivatkozással tagadja meg az áfa levonását a vállalkozásoktól, hogy nem igazolható a számviteli szabályoknak megfelelően, hogy az ügyletet a számlát kibocsátó vállalkozás teljesítette. Az Európai Unió Bíróságának döntéseiből az következik, hogy az adóhatóságnak változtatnia kell a gyakorlatán és a jövőben induló adóellenőrzések során más irányú bizonyítást kell majd lefolytatnia” – mutatott rá dr. Harcos Mihály, a Deloitte Legal adóperes csoportjának vezetője.
Az Európai Unió Bírósága rámutatott arra is, hogy amennyiben az adóhatóság adókijátszásra hivatkozással kívánja megtagadni a vállalkozás áfalevonási jogát, úgy nem elegendő csupán arra hivatkoznia, hogy a számlakibocsátó az ügylet teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkezett. Miként az sem megfelelő érv, hogy az ügyletek teljesítéséhez gazdaságilag egyáltalán nem volt indokolt további alvállalkozók igénybevétele. Az Európai Bíróság szerint ugyanis ezen tények önmagukban még nem eredményeznek adókijátszást.
Adókijátszásra hivatkozva jogszerűen úgy lehet megtagadni a vállalkozások áfalevonási jogát, ha az adóhatóság minden kétséget kizáróan bizonyítani tudja, mely objektív körülmények alapján állapítható meg, hogy a vállalkozás aktívan részt vett az adókijátszásban.
Miként azt is kétséget kizáróan bizonyítania kell, ha a vállalkozásnak tudnia kellett volna, hogy a vitatott ügyletekkel a számlakibocsátó által elkövetett adókijátszás részesévé válik. Mindezen bizonyítékok hiányában az adóhatóság nem jogosult a számlabefogadó áfalevonási jogát megtagadni.
„Az adóhatóság jelenlegi gyakorlatával szemben a jövőben várhatóan sokkal nagyobb hangsúlyt fog kapni egy-egy adóellenőrzés során a vállalkozások tudattartalmának a vizsgálata. Enélkül ugyanis az Európai Unió Bíróságának döntései értelmében az adóhatóság nem lesz jogosult a vállalkozások áfalevonási jogának a megtagadására” – összegezte dr. Bereznai Henrik, a Deloitte Legal adóperes csoportjának szenior szakértője.
Borítókép: Elnu/PuzzlePix/Shutterstock
