A horvát légierő elavult, évtizedek óta rossz az állapota. Mindössze hét darab, a 2000-es évek elején NATO-szabványosított, szovjet MiG–21bis típusú vadászrepülője van, de ezek közül sincs mindegyik bevethető állapotban. A több évtizedes gépek cseréje már jó ideje napirendre került, ám a folyamat több ízben elakadt. Először a közbeszerzési eljárással voltak gondok, majd az Egyesült Államok kormánya akadályozta meg, hogy Izrael eladja amerikai F–16-os vadászrepülőit a horvát hadseregnek. A múlt év végén megtört a jég: Zágráb bejelentette, hogy tizenkét használt Dassault Rafale harcászati gépet vásárol Franciaországtól.
E vadászbombázók a szerződés értelmében csak 2025-ben érkeznének Horvátországba, azonban a katonai drón lezuhanása után Andrej Plenković konzervatív kormányfő azt mondta: a folyamatot felgyorsítják, hogy hamarabb hozzájussanak a gépekhez. Mindezt öt nappal az incidens után, a Dubrovnik közelében horgonyzó francia Charles de Gaulle repülőgép-anyahajón jelentette be. A franciák egy, a horvátokkal közös had-gya-kor-latra érkeztek az Adriára. Pont jókor, mert a lakosságot némiképp megnyugtatta a tenger felől jövő gépek látványa a híradásokban. A gyakorlattal szinte egyidejűleg Zágráb kérésére a NATO két amerikai F–16-os repülőt is áttelepített a fővárosba.
Földi tervek
Mivel a robotrepülő a számítások szerint mintegy ötven percet töltött a NATO (román, magyar és horvát) légterében, s ebből csupán hetet Horvátország felett, ezért a legmodernebb vadászrepülők sem tudtak volna az utóbbi légtérben időben reagálni. Ugyanis egy harci gépnek a riasztás pillanatától számítva leg-alább tíz percre van szüksége a felszálláshoz – hangsúlyozták zágrábi szakértők. A hasonló fenyegetések elkerülésére hatékony földi elhárításra van szükség, de ilyen a horvát hadseregnek nincs. Ezért a kormány arra kérte a NATO-t, telepítsen MIM–104 Patriot közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszert az országba.
A katonai szövetség szerint erre egyelőre nincs szükség, mert nincs közvetlen veszélyben az ország, de ha a horvátok úgy vélik, az USA-tól megvásárolhatják az apparátust. Ez azonban túl drága Zágrábnak, így valószínűbb, hogy olcsóbb és kisebb után néznek. A jelenleg haditanácsadóként tevékenykedő volt védelmi miniszter, Ante Kotromanović a Jutarnji list lapnak adott interjújában elmondta: Horvátország B terve az olcsóbb, norvég NASAMS légvédelmi rakétarendszer beszerzése. Ez ugyan csak 15-30 kilométer hatótávolságú, de nagyon hatékony, és Washington, illetve a Fehér Ház védelmére az Egyesült Államok hadserege is rendszeresítette.
Muzeális darabok
Jelenleg a horvát légvédelem gerincét 44 darab jugoszláv gyártmányú légvédelmi ágyú jelenti. Ezek percenként ezer lövéssel elég nagy tűzgyorsaságúak, ám a modern hadviselés korszakában legfeljebb a lassan mozgó helikopterek ellen vethetők be. Hasonló feladatok ellátására alkalmas a kilenc szovjet gyártmányú Sztrela–10-esből álló rövid hatótávú rakétarendszer is. Máig vitatott azonban, hogy van-e vagy nincs egy igazi orosz „nagyágyúja” a horvát hadseregnek. Bő két és fél évtizede, pontosabban 1995-ben Zágrábban bejelentették, hogy vásároltak Fehéroroszországtól egy Sz–300-as nagy hatómagasságú légvédelmi rakétarendszert, amelyet aztán be is mutattak egy hadiparádén, először és utoljára. A pletykák szerint az akkor még a szerbekkel hadban álló horvátoknak igazából nem is volt ilyen rakétájuk – csak egy üres kilövőállást vonultattak fel azért, hogy elrettentsék Belgrádot. Mások viszont váltig állítják, hogy a rendszer igazi volt, de átadták az amerikaiaknak.
Borító: David Geieregger / SEPA / Getty Images
