A német szociáldemokraták kancellárjelöltje ismét páros lábbal szállt bele Magyarországba és Lengyelországba. A Németország és az EU jövőjéről készített tervét ismertető berlini beszédében hangsúlyozta, Magyarország és Lengyelország megtagadta a menekültek befogadását, és magára hagyott más országokat.
A hihetetetlenül arrogáns stílusú Schulz nagyon kapaszkodik a német kampányban. Mivel a szocdemeknek láthatóan semmi esélyük sincs megnyerni a szeptemberi választásokat, a politikus tét nélkül beszélhet.
De néhány hónapja még nem úgy tűnt, hogy Schulz júliusra a “futottak még” kategóriájába fog tartozni. Az Európai Parlament elnöki posztjáról távozott, majd az anyapártjába visszaigazolt Schulz nagy reményekkel tért vissza: a mindössze alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező politikust a német választók egyszerűen nem ismerték, ezért lehetett eleinte szimpatikus sok szavazónak. A párt és saját népszerűségi mutatója is kilőtt, már-már Angela Merkelre és a kereszténydemokratákra is veszélyessé kezdett válni.
Hogy mi lehetett ennek az oka? Schulz 1994-től idén tavaszig uniós képviselő volt, 2012-től európai parlamenti elnökként dolgozott, tehát a németek egyszerűen nem ismerték, a messziről jött ember kétségkívül sodró lendületű stílusa az újdonság varázsaként hatott. Az is hitelesnek tűnt, hogy bírálta az utolsó baloldali német kancellár, Gerhard Schröder harmadikutas szocdem politikáját, az akkori megszorításokat. Könnyedén megtehette ezt, neki nem sok köze volt a Schröder-korszakhoz, amelynek már amúgy is rég vége.Schröder kiszállt a politikából, tehát ezzel sem vállalt nagy konfliktust senkivel.
Aztán jött három tartományi választás és Schulz varázsa egycsapásra eltűnt, a szocdemek ezeken a megméretéseken labdába sem tudtak rúgni, nagy csalódás volt a szereplésük.
Ettől függetlenül a kampány folyik tovább, és Schulz a belpolitikában azzal sem vállal semmilyen konfliktust, hogy szinte minden megszólalásában Magyarországot és Lengyelországot támadja. Mert mi baja lehet abból, ha két olyan országot ostoroz, ahol ideológiai ellenfelei, jobboldali kormányok vannak hatalmon?
Csak arra nem gondol, hogy ezzel bizony épp magyar elvtársainak nem használ, hiszen sem a hazai szocialista, sem a bizonytalan szavazóknak nem szimpatikus, ha Németországból próbálnak kioktatni minket arról, miért nem fogadjuk be a migránsokat.
Pedig Botka László MSZP-s miniszterelnök-jelölt nem titkoltan nagy rajongója Shulznak, akire valamilyen megmagyarázhatatlan okból mestereként tekint. Több kampányelemet is “elcsent” tőle, még Gyurcsány Ferenc MSZP-s harmadikutas baloldali kormányzásának bírálata sem eredeti ötlet, lásd az iménti schulzi Schröder-kritikát. Ezek a “nyúlások” azonban szinte semmit nem hoztak a konyhára, a szocialisták még csak átmenetileg sem tudtak megerősödni, semmi értelme nem volt tehát a majmolásnak.
Főleg úgy, hogy a fagyi akármikor visszanyalhat: a jóbarátság újra kínos perceket okozhat Botkának. “Magyarországon is vannak települések, ahol nem utasítják el a menekülteket. Ilyen például Szeged, egy elkötelezetten baloldali város, oda bármelyik menekültet el lehet küldeni” – ezt tudta mondani Shulz Botka városáról egy tavalyi lapinterjúban.
Ha ötletet adhatnánk Botka kampánystábjának, akkor azt javasolnánk, hogy Botka a kampányban lássa vendégül a német kancellárjelöltet. Akkor is megérdemelné figyelmünket egy feledhetetlen Schulz-show, ha időközben a szocik Botkát véletlenül lekeverik a miniszterelnök-jelöltségről.
