Nyugodtan mondhatjuk, hogy meglepő fejlemény volt, amikor Hans Peter Doskozil osztrák védelmi miniszter a minap bejelentette: a szlovák határ térségében mélységi ellenőrzés céljából a hadsereget is mozgosítják, mert közreműködésük elengedhetetlen. Nem csak azért, mert – ahogy a védelmi miniszter említette – soha nem fordult még elő Ausztriában, hogy katonák "klasszikus rendőrségi munkában" vegyenek részt, hanem azért is, mert a hadsereg bevetését azzal indokolta, hogy a balkáni migrációs útvonal még mindig nincs tökéletesen lezárva, és azzal, hogy Magyarország és Macedónia megerősítette a határait, új útvonal van kialakulóban Románián és Szlovákián keresztül.
Vagy talán mégsem volt annyira meglepő. Ha megvizsgáljuk Doskozil kijelentésének két pillérét, az erősebb magyar és macedón határvédelmet, valamint a tökéletlenül működgető EU-Törökország megállapodást, akkor találunk jópár arra utaló jelet, hogy Európa – főként a schengeni övezet határai mentén fekvő – államainak továbbra is komolyan kell vennie határainak védelmét.
Az unió határvédelmi ügynöksége (Frontex) álláspontja szerint korai lenne új migrációs útvonal kialakulásáról beszélni, mert ugyan az előző évhez képest kiugróan nagy számban, 572 esetben regisztráltak határsértést a Fekete-tenger partvidékén a román hatóságok, az unió külső határain észlelt illegális bevándorlásnak ez alig 0,5 százalékát teszi ki. Azt viszont ők is elismerik, hogy a Romániába érkező, főként szíriai, iraki, afgán és pakisztáni migránsok újbóli, a korábbinál nagyobb számú határsértése arra enged következtetni, hogy az embercsempészek rátaláltak erre az útvonalra.
A kisebb ellenállást választják
De térjünk vissza az osztrák védelmi miniszter állításaira. Azzal, hogy Magyarország felhúzta a déli határzárat, egyben meg is nehezítette a nyugat-balkáni útvonal használatát, hiszen az Szerbián keresztül pontosan hazánk határain át vezeti a migránsokat a schengeni övezetbe. Ebből egyenesen következik, hogy újabb útvonalak kezdenek el kialakulni, amelyek könnyebb illegális határátlépésekkel kecsegtetnek, például Románia felé. Nem kell hozzá biztonságpolitikai szakértőnek lenni, hogy rájöjjünk arra, az illegális bevándorlóknak a földrajzi viszontagságok mellett, a határok védettsége is fontos szempont, ezért az a törvényszerűség sem újdonság, hogy az útvonalak változhatnak, az utóbbi szempont változásával együtt.
Az EU-Törökország megállapodást már bonyolultabb átlátni, de ha jobban megvizsgáljuk, itt is máig tapasztalhatunk baljós jeleket, amik alapján nem ajánlott elkényelmesednünk az öreg kontinensen.
A török puccskísérlet sokat rontott a helyzeten
A megállapodás jelenleg tökéletlenül, de működik, mióta megkötötték, valóban kisebb a migrációs nyomás Európán, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Románia irányába fokozódott a vándorlás, és csütörtöki hírek szerint a Frontex "vészjelzésnek" tartja, hogy év eleje óta 197 százalékkal emelkedett az Olaszországba Törökországból érkező menedékkérők száma a tavalyi év ugyanezen időszakához képest. Ezekből a tényekből arra következtethetünk, hogy a megállapodás nem váltotta be teljes mértékben az elvárásokat és önmagában kevés is.
A tavaly márciusban kötött egyezmény értelmében az EU minden olyan migránst visszaküldhet Törökországba, aki illegális úton érkezett valamelyik görög szigetre, és nem kapott menekültstátust. Cserébe az EU minden visszaküldött szíriai állampolgár helyett törvényes úton befogad egy-egy szíriai menekültet közvetlenül Törökországból. Az unió emellett ígéretet tett arra, hogy pénzügyi támogatást biztosít a szíriai menekültek törökországi ellátására, és vállalta, hogy felgyorsítja a török vízumkötelezettség megszüntetését célzó, 2013-ban elkezdett folyamatot.
Azonban a tavaly júliusban történt törökországi puccskísérlet némileg megváltoztatta a helyzetet. Erre a Frontex idén áprilisban fel is hívta a figyelmet egy elemzésében, melyben leírják, hogy az események nyomán a török biztonsági apparátust és parti őrséget érő próbatételek szétzilált állapotokhoz vezettek, amelyek befolyással bírhatnak a török hatóságoknak a megállapodás betartására vonatkozó képességére. “Mindez megkérdőjelezi az egyezmény fenntarthatóságát” – írják.
Görögországon is múlik
Egy, a Politicon megjelent cikk 2016 októberében időzített bombához hasonlította az EU-Törökország egyezményt. Az elemzés szerint az egyezség gyenge pontját a politikai akarat hiánya jelenti a felek részéről. Török részről ennek nyilván köze volt ahhoz a ziláltsághoz, amit a Frontex anyagában emlegettek, de a görög hatóságok is nehezen boldogultak a rájuk zúduló migránsáradattal.
Ahhoz, hogy az egyezmény értelmében vissza tudják küldeni a migránsokat Törökországba, az athéni bíróságnak biztonságos országgá kellett nyilvánítani keleti szomszédját (ami önmagában nagyon érdekes, tekintve, hogy Magyarországot sokan azért kritizálták, hogy biztonságos országgá nyilvánította az uniós tagjelölt Szerbiát), ez pedig meg is történt. Görögország alapból képtelen volt megbírkózni ennyi menekültügyi kérelemmel, és a helyzetet az sem segítette, hogy a menekültügyi hivatalok dolgozói nem osztották a bíróság álláspontját, és nem voltak hajlandók menedékkérőket visszaküldeni Törökországba.
A nemzetállamok nem spórolhatják meg saját határaik védelmét
Mindezekből látszik, ha Európa mindent erre az egyezményre tesz fel, azzal nagy kockázatot vállal, ráadásul kiszolgáltatottá válik Törökországgal szemben is. Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter előző év márciusában azzal fenyegetőzött, hogy Ankara felfüggeszti a megállapodás azon részét, amely a Törökországból Görögországba illegálisan átkelő emberek visszafogadásáról rendelkezik. Egyben azzal vádolta az Európai Uniót, hogy nem valósítja meg a török állampolgároknak szerinte ígért vízumliberalizációt. Pedig ő is jól tudta, hogy ezt csak akkor kaphatják meg, ha teljesítik a feltételeket. Márpedig Törökországba messze nem sikerült annyi migránst visszaszállítani, mint amennyi menekültet az unió átvett tőlük.
Szintén nem túl megnyugtató tény, hogy az Európai Bizottság szóvivője kijelentette, nincs B-tervük az egyezmény sikertelenségének eshetőségére. Mindezt úgy, hogy még egy hónap sem telt el bejelentésekor a török puccskísérlet óta. Pedig lehetne csökkenteni a törököknek való kitettséget, például úgy, hogy a migránsok származási országaival kötnek hasonló megállapodásokat – ahogy azt Mario Giro olasz külügyminiszter-helyettes is javasolta a napokban. Orbán Viktor sem most kezdett el arról beszélni, hogy a migráció problémáját ott kell kezelni, ahonann származik.
Érdemesebb lenne abban bízni, hogy előbb-utóbb minden schengeni frontország rájön arra, hogy a határai nem csak térképen behúzott vonalak, hanem a saját önrendelkezésének körvonalai, amit meg kell védenie. De talán ami ennél is fontosabb, hogy az unióban ne csak elfogadják, hanem támogassák is a schengeni külső határok védelmét.
Thomas de Maiziere német belügyminiszter szerdán beszélt arról, hogy a Brüsszelben kijelölt novemberi határidő után sem szabad kivezetni a migrációs válság miatt 2015-ben ideiglenesen visszaállított határellenőrzéseket a schengeni övezetben. Ezzel az unió egyik legfontosabb értéke került veszélybe, ezért a Bizottságnak is be kell látnia, hogy mindenkinek megérné, ha az ezeket védő tagállamok plusz forrásokhoz juthatnának.
