Nemcsak a koronavírus-járvány negyedik hullámának a csúcsát jósolják november közepére, hanem ekkor érhet el kritikus pontot az Európa-szerte számos nyomda, könyv- és lapkiadó vállalat számára hatalmas gondot okozó papírhiány. A szakemberek szerint sok tényező együttes hatása vezetett a jelenlegi állapot kialakulásához, ráadásul további drágulásokra is készülni kell. Az értékesítési láncok sérülékenysége évtizedek óta nem tapasztalt papírhiányhoz vezetett kontinensszerte. A kínálat drámai léptékű csökkenése, az alapanyag- és az energiaárak növekedése együttesen szinte követhetetlen mértékben megdrágította a papírt. Olyan krízis tapasztalható a romániai piacon, amilyet a szakma csak a kilencvenes évek elején tapasztalhatott meg, akkor azonban a rendszerváltás utáni sajtórobbanást volt képtelen követni a még mindig a korábbi gazdasági rendszer logikája szerint működő papíripar.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy október 21-én Cristina Burciu Kolozs megyei liberális képviselő nyílt levélben fordult Virgil Popescu energiaügyi miniszterhez, amelyben azt kérte a tárcavezetőtől, tegye lehetővé a kolozsvári Garamond nyomda állami tartalékalapból való megsegítését. A meglepő célirányosságot azzal indokolta, hogy a Garamond Erdély legnagyobb nyomdája, ahol 20 napilapot, 22 hetilapot, 26 havilapot és kilenc különböző egyéb periodikát nyomtatnak. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy mivel a sajtó – elsősorban az audiovizuális – politikai „királycsináló” hatalomnak számít Romániában, a stratégiai ágazatoknak kijáró óvatossággal is bánnak vele.
A papírhiány mindenesetre oda vezetett, hogy a nyomdáknál igazából már annak is örülnek, ha egyáltalán találnak papírt a piacon. Szinte mellékes, hogy milyen méretű, milyen fajsúlyú, mindent felvásárolnak, ami fellelhető. Az állami papír-tartalékalap kezelőivel kezdett tárgyalások folyamán az is kiderült, hogy az állam 20-25 éves papírtekercseket tárol nem megfelelő körülmények között, de ha adják, azt is megveszik. A Garamond-hoz hasonló, korábban nagyobb tartalékkészleteket felhalmozott jelentős nyomdák is az utolsó papírtekercseiket dolgozzák fel.
Ugyanakkor olyan esetre is volt példa, hogy gyártók, forgalmazók tettek vételi ajánlatot azoknak a nyomdáknak, amelyek „békeidőben” nagyobb mennyiséget szereztek be. Akár az eredeti ár három-négyszeresét is felajánlották, hiszen a rászorulók gyakorlatilag bármennyit készek kifizetni a papírért a talpon maradás érdekében.
A papírárak egekig ugrásának az okai között a brexitet, az elszabaduló energiaárakat, a szállításban tapasztalható munkaerőhiányt egyaránt azonosítják az elemzők. Szerintük ezek együttes hatására zsugorodott nagymértékben a papírtermelés, szűkült be a kínálat. Miután Nagy-Britannia, Európa egyik legnagyobb papír-újrahasznosítója az év eleje óta alig hozott át az uniós zónába a nála felhalmozódott nyersanyagból, a kontinens gyártói mind nagyobb hiánnyal szembesültek. A kelet-közép-európai térség egyik legnagyobb papírgyára, egy szlovéniai egység – ezzel dolgozik az említett kolozsvári referencianyomda is – már július óta nem termel, de máshol is fordult elő hasonló eset. Olyannyira, hogy az európai hatóságok is vizsgálódni kezdtek, nem merül-e fel az előállítók közötti kartellezés gyanúja. A visszaszorított termelés miatt ugyanis még inkább elszabadultak az árak, az év elejéhez képest gyakorlatilag megduplázódtak, és senki sem tudja megjósolni, hol van a lejtő alja.
Megoldás elsősorban Kelet-Európában ígérkezik, de az út nagyon döcögős. Oroszországban legyártják ugyan a rendeléseket, még ha drágábban is, a cechet azonban tovább hizlalja, hogy nehezen találni szállítócéget, amely az oroszoktól Romániába vinné a papírt.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
(Borítókép: Jaap Arriens, Europress/AFP)
