Mostanra mindannyian jól tudjuk: a számítógépekbe szánt egyedi videokártyák ma nem egy viszonylag jól körülhatárolható, asztali PC-kkel játszó, zömmel fiatalokból álló közönségnek szólnak. Pontosabban nemcsak nekik, hanem egy pár éve felbukkant körnek. Mégpedig a nálunk is szép számmal megtalálható kriptobányász kisbefektetőknek. Ők egyáltalán nem 3D-s lövöldözős játékokkal akarnak játszani. Inkább a csúcs-, darabonként több százezer forintos videokártyákat befogva bányásznának. Azaz ezen alkatrészekkel olyan bonyolult matematikai műveleteket végeztetnek, melyek megoldásával kriptopénzeket kapnak, amelyeket azután bitcoinra, ethereumra vagy más hasonló kriptóra, illetve dollárra, euróra váltanak.
Ezek a kisbefektető-spekulánsok 1-2 vagy éppen 5-10 millió forintért hatalmas konfigurációkat állítanak össze. Nem is kell túl nagy szerencse ahhoz, hogy hat-nyolc hónap alatt visszajöjjön kriptovalutában egy-egy csúcsgéphez kapcsolt topkártya ára. Erre persze külön weboldalak, programok vannak, melyekkel napra, sőt percre pontosan követhetők, hogy melyik kártyának mekkora a hozama, melyiket éri meg a legjobban bányászgépbe szerelni.
Egy bizonyos korküszöböt (jellemzően az említett hat-nyolc hónapot) átlépve minden egyes gép profitot termel – és ha a hardver kiöregszik, akkor valamennyiért még el is lehet adni a szerényebb jövedelmű fiataloknak 3D-s játékra. Már ha a nyúzott, 24 órában duruzsoló kártyák és más alkatrészek bírják még a strapát.
Jellemzően családi házak garázsaiban, tetőterében, egy nagyobb lakás nem használt szobájában működnek az ilyen minifarmok, melyekről tehát nem gabonát és tojást gyűjtenek a vállalkozók, hanem ethereumot és bitcoint. Nyilván egy ilyen vállalkozás – ha ezt annak mondhatjuk – óriási kockázatokat hordoz. A gépeket őrizni és hűteni is kell. Milliós befektetett összegnél az sem árt, ha valaki profi szinten ért a kriptobányászhardverek, -szoftverek kezeléséhez, optimalizálásához, valamint ha a vállalkozó félretesz egy szép summát a villanyszámlára is.
Illetve beruház a legjobb IT-biztonságba, hiszen senki sem szeretné, ha hackerek kezére jutna a nehezen összebányászott, többmilliós értékű kriptovaluta, amellyel pedig sokkal könnyebb eltűnni a digitális térben, mint mondjuk a lakásunkból ellopott készpénzzel, értéktárgyakkal.
Minden valamirevaló kriptobányász jól tudja tehát, hogy e tevékenység alfája és ómegája az, hogy a tényleges bányászást, azaz a számításokat végző grafikus processzorok, valamint a rájuk épülő kártyák mennyibe kerülnek, mennyi idő alatt hozzák vissza az árukat. Ám, mint jól tudjuk, nagyot ugrott a bitcoin és a többi kriptopénz ellenértéke. Míg egy bitcoin 2020 nyarán hozzávetőleg hárommillió forintba került, addig a múlt év tavaszára közel 19 millióig ralizott. Ám hiába korrigált az ár tavaly nyáron 10 millió alá, az ősszel már megint felfelé száguldott, s a 20 milliós határt is áttörte. Azután újra esni kezdett, de 11 millió-tól ismét magához tért, és jelenleg a 14 millió forintos szintet közelíti. (Most természetesen a háborús események és a forint gyengülése hajtja fel az árakat.)
A bevezetőben említett „üzleti modell” kitettségét rögtön meg is érthetjük, hiszen ilyen hatalmas árhullámzás közepette azt sem lehet megmondani, hogy a méregdrága hardver három-öt vagy 12–18 hónap alatt hozza vissza a pénzt.
S ha mindez nem lenne elég, azért is nagyon bizonytalan a megtérülés, mert – persze az erősödő kriptovaluták miatt – 2020 őszétől óriásit ugrott a jobb videokártyák iránti kereslet, amit azután alaposan tetézett a 2021 tavaszától jellemző csiphiány. A normálisnál nagyobb kereslet tehát kínálati problémával találkozott, egyértelműen hatalmasat dobva az árakon.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
(Borítókép: PuzzlePix/Shutterstock)
