Mint tudjuk, a platformosodás a pártból való csoportos kiválás, tehát pártszakadás előszobája. A Jobbik “Mi magunk” csapata azonbanúgy tűnik, meg sem alakulhat, hiszen a pártvezetés az alapszabályra hivatkozva fegyelmi eljárást indít Toroczkai László, a párt volt elnökségi tagja, vesztes elnökjelöltje ellen. Az ok, hogy a pártelnöki kampányában – ahogy azt egy jelölttől megszokhattuk – föl-le haknizott mindenféle tévéstúdióba, meg nyilatkozgatott is ezt-azt.
De ezt a Jobbikban nem nagyon tűrik.
A kivülállók nem tudják ebben az esetben eldönteni, hogy kinek lehet igaza, hiszen az Jobbik alapszabálya nem nyilvános, bár annak kellene lennie. Mindegy is, az elnökség után most ismét Toroczkain a sor, hogy lépjen, feltehetően most jött el a pillanat, hogy támogatóival elhagyja a pártot. De az sem kizárt, hogy megvárja a fegyelmi végét, addig is még szerezhet magának támogatókat. Ha viszont Toroczkai tényleg lelép, számolnia kell vele, hogy semmilyen anyagi forrása nem lesz a pártépítésre, és így elég kevés esélye van arra, hogy politikai tényező legyen. Feltehetően a frakciót sem tudja szétszakítani, pedig ez erős politikai üzenet lenne. De az ott ülő, talán inkább vele szimpatizáló jobbikosok nem négy évre terveznek a képviselőséggel. Azonban az is igaz, a radikálisok végleges kiszorítása után csak a mérsékelt hangvételű Jobbik előtt van pálya, a radikális múlttal valóban végérvényesen le kell számolniuk.
Sneider Tamás, az új elnök és a vonaisták láthatóan gyorsan, a ciklus első hónapjaiban tisztázni kívánják az irányultságot.
Más tészta az MSZP-P esete, ahol az előző elnök, Molnár Gyula számíthat arra, hogy nemsokára el kell hagynia anyapártját. A XI. kerület egyéni képviselője ellen fegyelmi indulhat, mivel elnökként nem vonta be a párt elnökségét a liberálisokkal megkötött alkuba, amelyben (60 milliós) pénzügyi segítséget ígért Fodor Gáboréknak a pártszövetség fejében. Különös, hogy Molnár és Karácsony Gergely, a másik – a liberálisokkal hasonló, ugyancsak 1 százaléknyi támogatóval rendelkező – Párbeszéd elnöke mélyen hallgatnak.
Az MSZP-s nyilatkozatokból az derül ki, hogy Molnárt minden bizonnyal kizárják majd a pártból, így függetlenként folytathatja, és tizennégy főre olvadhat a frakció létszáma. Újbuda egykori ünnepelt polgármestere nem biztos, hogy erre gondolt, amikor 2016-ban megnyerte az elnökválasztást. Igaz, az a felvetése, hogy 2018-ban el kell gondolkodni a párt megszünésén, akár még valóra is válhat.
Neki nem nagyon lesz politikai jövője, bizonyosan nem alakít új pártot, és a politikai senkiföldjén találhatja magát.
Akár Hadházy Ákos, akit épeszű szervezet – látva megbízhatóságát és a diktafonrajongását – bizonyosan nem vesz fel tagjai közé. A korábbi LMP-s társelnököt most ugyanis két évre letiltották a párttisztségektől, mert a kampányban minden felhatalmazás nélkül egyeztetett az MSZP-vel. Ő pedig, ahogy már megszokhattuk tőle, rögtön vagdalkozásba kezdett, hogy micsoda kommunista tempó ez, ő négy év tiltást kér. (Hogy ebben mi is a kommunista módszer, arra Hadházy már nem tért ki, de nem is várhatunk tőle mélyebb elemzést, hiszen erre képtelen.)
De rossz hír, hogy Hadházy képviselő marad, még úgy is, hogy nem is akarta felvenni a mandátumát, sőt szégyellte magát a képviselősége miatt. Persze, a mentelmi jogra és a 750 ezres alapfizetésre nem tett dehonesztáló megjegyzéseket. Az is bizonyos, hogy hamarosan ő is a függetlenek között találja magát Bősz Anettel és Molnár Gyulával együtt, bár most még nem zárták ki a frakcióból.
E három párt alkotja a mai ellenzék gerincét, és persze a Gyurcsány-féle DK. Ott nincsenek ilyen botrányok, elég csak annyi, ha a párt elnöke valahol nyilvánosan megszólal, rögtön az egész ország röhögőgörcsöt kap.
Képzeljük el, milyenek lennének ők kormányon, a hatalmi játszmákat, ha ilyen minőségű politizálásra képesek ellenzékben.
Isten óvja tőlük Magyarországot!
