Bajban vannak a "XXI. századi" pártok
A legnagyobb bajban jelenleg a Jobbik és az LMP van, mely pártokokat az elmúlt időszakban sorra hagyták el maghatározó politikusok, aminek hatására mindkét magát XXI. századinak nevező formáció vezetési válságba sodródott. A Jobbik esete talán a legvilágosabb: Toroczkai László, Dúró Dóra, Novák Előd és a többi korábban előtérben lévő jobbikos politikus távozása és a Mi Hazánk megalapítása rendkívül érzékenyen érintette az egykori nemzeti pártot. A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján a választás óta eltelt időszakban több százezer szimpatizánst veszített el a párt. Ha most vasárnap lenne egy voksolás, akkor a legjobb esetben is csupán a szavazatok 15 százalékát szereznék meg.
A Mi Hazánk programhirdetése egyértelművé tette, hogy Toroczkaiék a régi Jobbikot igyekeznek restaurálni, ugyanazokkal a témákkal és ígéretekkel operálnak, amely 2010 környékén a Jobbikra is jellemző volt. Nem szabad szó nélkül elmenni azonban a hitelességi problémák mellett. A Mi Hazánk politikusai április 8 előtt asszisztáltak a Vona Gábor vezette néppárti fordulathoz, sőt Dúró Dóra saját férjének politikai eljelentéktelenítését is ölbe tett kézzel nézte végig, majd azt követően hosszú hónapokon át ott ült Vona Gábor mellett az Országgyűlésben. Kérdés, hogy mindezt a Mi Hazánk potenciális szavazói köre mennyire képes megemészteni, nem inkább a hatalomból kiszorult bukott jobbikos politikusokat látnak-e Toroczkaiék személyében.
Mindez nem vigasztalja a Jobbikot, melynek jelenlegi vezetése másod, illetve harmadvonalbeli politikusokból áll. Sneider Tamás egyáltalán nem médiaképes, pártelnökként szinte teljesen kerüli a nyilvánosságot. A párt szóvivője és megszólalói hozzák a kötelezőt, de mintha rajtuk is látszódna – sőt némelyikük még el is mondja a nyilvánosság előtt –, hogy kilátástalannak tartják a Jobbik helyzetét.
Az anyagi és morális válságban lévő pártnak szemmel láthatóan nincsen koherens stratégiája, ennek következtében a jobbikos politikusok egyszerre beszélnek a szociális jólét és a liberális értékek fontosságáról, dörgölőznek a baloldalhoz és követelik például Nagy Imre szobrának a szoborparkba vitelét. Egyszerre akarnak balliberálisok és nemzetiek is lenni. A kettő ugyanakkor egyszerre nem megy, a világos értékválasztás hiánya tovább fogja errodálni a párt szavazói bázisát.
Vona Gábor vissza akar térni
A Jobbikhoz hasonlóan az LMP is komoly vezetési válsággal küzd, jelen pillanatban senki sem tudja, hogy ki fogja vezetni Keresztes László Lóránt mellett a pártot. Az elmúlt hetek eseményei végképp bebizonyították, hogy nem lehet más a politika, a bázisdemokratikus alapon szerveződő pártok működésképtelenek és bomlásra vannak ítélve. Nem véletlen, hogy az ilyen alapon működő LMP ment át a magyar politikatörténetben a legtöbb pártszakadáso. Karácsony Gergely, Jávor Benedek, Schiffer András és a többi meghatározó politikus távozása mögött is az elvi nézeteltérések mögött a párt strukturális hiányosságai álltak.
Minderről már nyíltan beszélnek, így elképzelhető, hogy a tisztújító kongresszuson nem csak új társelnököt választanak, hanem jelentősen átalakítják a párt felépítését is. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy egy párt úgy legyen képes a hosszútávú működésre, hogy az aktuális vezetésének szinte minden kérdésben meg van kötve a keze és nem engedik neki, hogy egy választási kampány során stratégiai kérdésekről dönthessen. Az meg végképp komikus, hogy az etikai bizottság a párt saját társelnökét tiltja el évekre a tisztségek betöltésétől.
Nem véletlen, hogy éppen az LMP és a Jobbik kezdett el hangosan beszélni az összefogás szükségességéről, hiszen ezzel próbálják meg palástolni saját gyengeségüket. Vona Gábor politikai közéletbe való visszatérése sem a véletlen műve, a Facebook videóival egyértelműen az LMP és a Mometum szavazótáborában kívánja magát megszerettetni. Ezeket a közösségi felületeket a legintenzívebben ugyanis éppen e két párt fiatal, főként Budapesten élő szavazói használják, így a bukott pártelnök szándéka minden bizonnyal az ő megszólításuk. Innen már csak egy lépés, hogy Vona bejelentkezzen ezeknek a pártoknak a vezetésére és Volner János szavaival élve, egyfajta pártok felett álló vezetői szerepre törjön.
Jelenleg természetesen tagadja Vona, hogy bármiféle visszatérésre készülne, sőt azt mondja, hogy teljesen kiábrándult a pártpolitikából, azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy csupán hobbiból tölti fel videóit, melyben rendszeresen közéleti kérdésekben fejti ki a véleményét. Az úgynevezett XXI. századi pártokból álló formációnak ugyanakkor nincsen komoly táptalaja a magyar társadalomban, ezek a mesterségesen hajtogatott kommunikációs panelek nem fednek valós társadalmi törésvonalakat. Az emberek sokkal inkább a bevándorláspolitikai és gazdaságpolitikai álláspontok alapján választanak pártot, nem az alapján, hogy mikor alapították az adott formációt.
Egyedül Gyurcsány Ferenc maradt talpon
Nem gondoltuk volna pár hónapja, de a DK mellett jelenleg a legjobb állapotban az MSZP van. A párt az április 8-i fiaskót követően viszonylag hamar rendezte sorait, az új vezetés óta a belső konfliktusok nem jelennek meg a nyilvánosság előtt. Nem tudni, hogy mindez vihar előtt csend-e, az azonban biztos, hogy a mostani helyzetnek köszönhetően az MSZP támogatottsága a többi ellenzéki párttal szemben stagnál.
Az EP-kampányra való felkészülés természetesen felkavarhatja az állóvizet, különösképpen annak fényében, hogy még nem tisztázott, hogy az egyes pártok milyen felállásban vágnak neki a megmérettetésnek. Szanyi Tibor a Figyelőnek adott interjújában bejelentkezett az MSZP EP-listájának vezetésére, ugyanakkor párton belül informális csatornákon komoly ellenállás mutatkozik az újlipótvárosi politikus ilyen jellegű terveivel szemben. Nem beszélve arról, hogy Kunhalmi Ágnes és más meghatározó szocialista politikusok is támogatnának egy közös ellenzéki listát, melynek többek között például Karácsony Gergely lehetne a vezetője. Mindez természetesen nem tetszik Szanyi Tibornak, aki egy önálló szocialista EP-listát szeretne vezetni.
A Demokratikus Koalíció viszonylag csöndben átvészelte a nyarat, Szél Bernadett távozásával Gyurcsány Ferencen kívül az utolsó olyan ellenzéki vezető is lemondott, aki az országgyűlési választási kampányban szerepet vállalt. A bukott miniszterelnök látványosan háttérbe vonult az elmúlt időszakban, csupán a közösségi oldalán osztja meg álláspontját közéleti kérdésekben. Ennek oka többek között az, hogy a volt miniszterelnök kivár és csendben szemléli a többi ellenzéki pártban végbe menő folyamatokat. A Jobbik és az LMP gyakorlatilag összeomlott, az MSZP Tóth Bertalan irányításával színtelen-szagtalan párttá vált, miközben újabbnál újabb balliberális formációk tűnnek fel, többek között Márki-Zay Péter vezetésével. Gyurcsány Ferenc mindeközben a háttérben tudja alakítani pártja belső ügyeit, felkészítheti a DK-t az EP-kampányra.
Ismét elindult az összefogás-vita
Ahogy közeledik az ősz, úgy ismét elkezdtek az ellenzéki politikusok az összefogás és az együttműködés fontosságáról beszélni. Mintha nem bukott volna meg már sokszor ez a próbálkozás, továbbra is a tervezőasztal mögött igyekeznek összeadni a szavazókat. Mindez azonban zsákutca, mind az országgyűlési választások eredményei, mind a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a választók büntetik azokat a formációkat, akik a hatalomtechnikai alkuk oltárán feláldozzák saját identitásukat és együttműködnek más pártokkal.
Ezzel a folyamattal lényegében önmagukat számolják fel ezek a pártok, ami igen rossz előjel számukra az európai parlamenti választás előtt kevesebb, mint kilenc hónappal. Jelen pillanatban kizárólag a Demokratikus Koalícióról tudjuk megmondani az ellenzéki oldalon, hogy mit kezdene Magyarországgal és Európával, ha hatalomba kerülnének, a többi ellenzéki párt kapcsán csupán a homályban tapogatódzhatunk. A Demokratikus Koalíció bevándorláspárti és az európai nemzetállamokat ellehetetlenítő álláspontja ugyan rendkívül népszerűtlen Magyarországon, azonban azt mindenképpen el kell ismerni, hogy az ellenzéki térfélen kizárólag neki van kézzel fogható álláspontja az európai folyamatokról.
A publicisztika eredetileg a Magyar Idők 2018. augusztus 30-i számában jelent meg.
