Dúl a kultúrharc, melynek alaptétele, hogy a balliberális erők elfoglalták annak teljes területét, és mint egy kartell, nem hagyják érvényesülni a másképp gondolkodókat. Némi igazság biztos van ebben a helyzetértékelésben, de ha teljesen így van, annál inkább könyvelhetjük el nagy sikernek győztes csatáinkat.
Akinek elkerülte volna a figyelmét: megjelent egy interjú a Mandineren Lendvai Ildikó szocialista politikussal, aki többek között arról beszélt, a közmunka egy bizonyos formáját nem szüntetné meg.
Emlékszünk arra, milyen borzalmas fogadtatása volt a közmunkának az ellenzék irányából annak idején? „Rabszolgamunka, feudalizmus, a nincstelenek megalázása” – szajkózták. Hiába sorolta a jobboldal ésszerű érveit, a balliberálisok csípőből tüzeltek a morális revolverrel, félreértelmezett, túltolt emberi jogi acéllövedékeket küldve a tényekre válaszul.
De előbb-utóbb nekik is el kellett fogadniuk a tényeket. Például, hogy a magyar nép nem tartja se rabszolgamunkának, se a feudalizmus újratermelésének, sem pedig megalázónak a közmunkát. Főleg nem azok, akik a programban részt vesznek.
Nehéz igazságot tenni a magyar kultúrharc kapcsán, ha az ember nem nagy ismerője ennek a szférának. Az viszont könnyen érzékelhető, hogy a tömegkultúrát globálisan terjesztő gócpontok, mint Hollywood, egyértelműen az elfajzott haladás-eszményeket terjesztik, és kőkeményen építik a marxista, emberi jogi fundamentalista narratívát.
Ilyen ellenszélben öröm látni, hogy a magyar baloldal morális alapú támadásai sorra dőlnek be. Szépen lassan el kellett fogadniuk – legalábbis kommunikáció szintjén, ami ugyancsak nagy előrelépés -, hogy a közmunka erkölcsi megítélésében nem nekik volt igazuk. Ahogy már azt sem merik hazudni, hogy az országot és az Európai Uniót védő határkerítés egyenlő a magyarokat kommunista ketrecbe kényszerítő vasfüggönnyel. Immáron nincs merszük nagy arccal arról papolni, hogy a bevándorlókat nem beengedni, emberi jogilag megengedhetetlen. Ettől még persze megszavazzák a migránsvízumokat, mert a megrendelőknek eleget kell tenni, de legalább nem büszkélkednek vele.
Ezek pedig mind a kulturális csatatéren aratott győzelmek.
