Az önkormányzati választás előtt a Századvégnél megjelent pártpreferencia-kutatás eredménye a kormánypártok erősödését prognosztizálta, s így előrevetítette az eredményeket. Az elmúlt hetek időközi önkormányzati választásai és a kutatás is igazolta: a kormánypártok változatlanul őrzik stabil pozíciójukat. Jelenleg a teljes népesség körében 36 százalék, a pártot választók tekintetében pedig 53 százalék a kormányerők támogatottsága.
Hibás következtetéseken alapul az ellenzéki taktika
Megint megbukott a „hódmezővásárhelyi recept”, nevezetesen, hogy egy civilnek látszó jelölt mögé besorakozik a teljes ellenzéki összefogás. Itt is érvényesül az egy fecske nem csinál nyarat – mondta el a szakember, majd folytatta –, mert ez a forgatókönyv, az elmúlt hétvégén és az azt megelőző hétvégén, Józsefvárosban sem jött be. Azt lehet mondani, hogy az ellenzéki pártok külön-külön jobban teljesítenek, mint összefogva. Azokról a „civilekről”, akik mögé beáll a magyar ellenzék, rendre kiderül, hogy vagy parlamentből kibukott politikusok, vagy önkormányzatokban korábban is politizáló képviselők voltak.
Az, hogy az ellenzék még mindig az összefogásban látja a siker kulcsát, egyfajta érzéki csalódáson alapul, logikai bukfenc – jelentette ki Lánczi. Abból indulnak ki, hogy a pártok támogatottsága számszerűsítve egyféle matematikai képlet, összeadás kérdése csupán, amelynél elég, ha a szereplő pártok támogatottsága magasabb, mint a Fidesznél mért mutató. Világosan kiderült már, hogy a dolgok nem így működnek. Azonosítható ideológiai formációkra szeretnek szavazni az emberek, akiknek van pártkötődésük is. Nem egy „vegyes felvágottra”, „kocsmai pörköltre” szavaznak, amibe belekerül minden – vélekedett a politológus.
A többség nem egyértelműen jelent többséget
A „mi vagyunk a többség” gyakran hangoztatott ellenzéki szlogenje is egy csúsztatáson alapul. Sem az élet, sem a matematika nem igazolja ezt az állítást. Az elmúlt pár évben számos választási eredmény bebizonyította, hogy ez a logika teljesen téves. Az ellenzék – valamiért – mégis ragaszkodik hozzá. A baloldal meghatározó véleményformálói is ezt a receptet erőltetik, s addig, amíg ezen a ponton nem tudnak változtatni reményét sem látni majd az előrelépésnek.
Az álcivilek hamar lelepleződnek
Lánczi szerint ha volt is a „civilségnek” valami pozitív tartalma, mára elkopott. Ma az emberek döntő hányada tisztában van vele, hogy amikor a baloldal civil jelöltről beszél, akkor bújtatott, pártpolitikai ambícióval bíró egyénről van szó, aki – ráadásul – nem fedi fel őszintén a párthoz való kötődését. Jobban szeretik a választók, ha tudják, kinek a színeiben indul a jelölt, mit képvisel, kiért és ki ellen van. A másik probléma, hogy amikor egy ember mögé három, négy, öt vagy ki tudja hány formáció felsorakozik, ott az esetleges siker esetén sem lesz könnyű dolga, mert nyomában menten megindul a civakodás, ami „lebénítja” a politikust. Ha valamit nem szeretnek a választók, azok a bonyolult helyzetek, mert cselekvőképes embereket szeretnek látni vezető pozícióban.
A magyar ellenzék inkább Brüsszelnek gazsulál
A baloldali és liberális pártok a nemzetközi színtéren rendre a magyar kormány álláspontjával szembemenő nézeteiket hangsúlyozzák. Ez a másik gond. Nem lehet „egy fenékkel két lovat megülni”. Valaki vagy Brüsszelnek, vagy a magyar választóknak akarjon megfelelni. A kettőt egyszerre nem lehet képviselni, és azért látni szép számmal olyan baloldali képviselőket, akik a brüsszeli döntéshozóknak akarnak tetszeni – mondta Lánczi. Onnét várnak elismerést, referenciát, adott esetben pénzt ezért. Olyan párt is akad, amelynél fölmerült a több mint gyanúja annak, hogy lényegében Brüsszelből direkt finanszírozzák őket. A magyar választók pontosan látják, hogy ezek az erők nem őket, hanem a tőlük 1200 kilométerre lévő elitek érdekeit képviselik – tette hozzá.
Logikailag ugyan elképzelhető lenne, hogy Brüsszel a nemzetállamok érdekében cselekedjék, csakhogy a jelenlegi helyzet nem ezt mutatja. Túl régóta éles a szembenállás a nemzeti ügyeket képviselő országok és az Európa Uniót irányító elit politikája között – összegezte a Századvég vezetője.
Borítófotó: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) frakcióvezetője, pártelnök felszólal napirend előtt az Országgyűlés plenáris ülésén az Országházban 2018. június 18-án. Előtte Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.
