Noha nyíltan a legtöbb politológus ódzkodik felvetni a kérdést, egyre inkább előtérbe kerül: mi lesz ha Ukrajna mégis megroppan az oroszországi hadigépezet óriási nyomása alatt? Van-e vészforgatókönyv erre az eshetőségre? Felkészítik-e egy ilyen fordulatra a nyugati vezetők Zelenszkíj ukrán elnököt (aki nyilvános szereplései többségében hallani sem akar ilyesmiről)? Hasonlóképpen „forró krumpli”, hogy érdemes lenne-e Putyin elnökkel mégis felvenni a kapcsolatot és egy kompromisszumos megoldás lehetőségét felvillantani előtte?
Sönke Neitzel német hadtörténész szerint nem kizárható, hogy Putyin meg akarja támadni a Baltikumot. „Európa politikailag-gazdaságilag erős, katonailag nem”
– mondotta az ismert történész a Der Spiegel podcastjában. A probléma csak az, hogy a Baltikum három kis országa NATO-tag. Egyetlen centiméternyi orosz behatolás a területükre aktivizálhatja a NATO 5. cikkelyét, bármely, támadást szenvedett tagállam kollektív védelmét. Egy ilyen forgatókönyv a NATO hagyományos fegyveres erejét tekintve, Oroszországot akár taktikai nukleáris fegyverek bevetésére is kényszeríthetné – ez rossz esetben atom-világháborút jelent. Erre a podcastban Neitzel is utal.
Az Oroszország és a nyugat viszonyának kevés optimista szemlélőjéhez tartozik Bill Nelson, a NASA feje. Szerinte a földön a katonai szembenállás ellenére a világűrben Moszkva „nem húzta ki a telefondugót a konnektorból”, azaz lát együttműködési lehetőséget az oroszokkal. Nelson Kínát is bevonná a világűr közös meghódításába.
Európában az Ukrajna-válsággal összefüggésben egyre drámaibb az energiahelyzet. A lipcsei EEX áramtőzsdén az egy évvel ezelőttihez képest 320 százalékkal nőttek az áramárak. A drágán termelő „ökoáram”-előállítók örülnek, mert ilyen magas árszint mellett még ők is szépen keresnek – írja a Spiegel. A JPMorgan prognózisa „sztratoszférikus”, hordónkénti 380 dolláros kőolajárat is el tud képzelni, ha a jelenlegi irányzatok folytatódnak. A földgázpiacon sem jobb a helyzet. Az EU-ba szállított oroszországi földgáz mennyisége a tavalyi hasonló időszakának alig a negyede.
Németországban attól tartanak, hogy az Északi Áramlat 1. bejelentett technikai leállása (2022. július 11-21.) meghosszabbodhat, mert Moszkva ezzel is fokozza a nyomásgyakorlást, a gáz fegyverként való alkalmazását. Pozsonyi hírek szerint Szlovákia a szerződésben kikötött oroszországi gáznak csak a felét kapja. A Gazprom az Ukrajnán át való tranzit nehézségeire és az Északi Áramlat 1 működési problémáira hivatkozik.
Ukrajnában a lakosság minden eddiginél nagyobb mértékben áll Zelenszkij elnök kérlelhetetlen álláspontja mögé
– legalábbis egy közvélemény-kutatás szerint. „A konfliktus Ukrajna győzelmével zárul. Visszaszerezzük valamennyi területünket, beleértve a Donbaszt és a Krím-félszigetet is” – szól a retorika. Az erre az eredményre vezető (a megkérdezettek csaknem kilenctizede igenjével) közvélemény-kutatást az amerikai National Democratic Institute (NDI) kijevi kirendeltsége végezte a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet támogatásával.
Ám a hadi helyzet nem támasztja alá ezt a magabiztosságot. Mindkét fél – kiváltképpen a szűkösebb forrásokkal rendelkező ukrán védők – a kifáradás jeleit mutatja. Noha fokozódik a nyugati fegyverszállítások üteme és egyre korszerűbb fegyverrendszereket kapnak az ukránok, ezek harctéri hatása egyelőre nem igazán érződik.
A nyugat olyan fegyverrendszereket szállít az ukránoknak, amelyekkel szemben nagyjából hasonló képességű, tűzerejű orosz rendszerek állnak. Ilyen például az amerikai HIMARS, M270-es rakéta-sorozatvetők – szemben az oroszországi Szmercs-csel és annak továbbfejlesztett változatával, a Tornadoval.
Az orosz támadóknak a Donbasz ellenőrzés alá vétele nagyjából négyötöd részben sikerült. Az utánpótlási utak megbénításával, például Liszicsanszk nyugati irányból való támogatása elzárásával Luganszk megye (a nagyobb, közigazgatási értelemben) teljes egészében az oroszországiak, illetve a „Luganszki Népköztársaság” ellenőrzése alá került.
Az inváziós erők következő lépései várhatóan a Luganszk megyétől délnyugatra fekvő Donyeck megye kontrollálására irányulnak.
Moszkvai források több kisebb katlanról beszélnek ahová az ukrán védőket beszorítják. Vitatott viszont, hogy miért adták fel az oroszországi erők a parányi (a budapesti Margitsziget mintegy negyedét kitevő) Kígyó-szigetet?
Katonai elemzők szerint a sziget nagyon nehezen védhető, a szárazföldön települt ukrán nehéztüzérség, rakétatüzérség hatósugarában van és stratégiai szerepét túlbecsülik. A régió helyzetét alapvetően nem befolyásolja, hogy az oroszok Fekete-tengeri flottája amúgy is haditengerészeti fölényben van. Moszkva retorikája szerint „jószándékú gesztus”, amelyre válaszul az ukrán partvédelem megszüntetheti a kikötők aknazárát és megindulhat a tengeren a gabonaszállítás külföldre. Kijev az ukrán erők sikerének tartja a Kígyó-sziget visszaszerzését.
