A Pestisrácok.hu számolt be az ÉrdiOldal.hu videótalálatáról, melyben Tóbiás József, az MSZP pártigazgatója Csőzik László jelenlétében jelentette be, hogy visszalép a választáson Csőzik javára. Tóbiás József a videón azt állítja: azért lép vissza, hogy Csőziknek nagyobb esélye legyen.
Az ügy pikantériája, hogy Tóbiás Józsefnek már kampányplakátja is volt, az MSZP vele számolt ebben a körzetben, így vélhetően a visszalépés mögött az MSZP-Jobbik együttműködési paktum felgyorsítása állhatott.
Mivel az MSZP-Párbeszéd támogatottsága Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltté avanzsálása óta nem növekedett, az MSZP új taktikát választott és a lehető legtöbb helyen igyekszik együttműködik Vona Gábor pártjával.
A Pestisrácok.hu úgy tudja, hogy a helyben népszerűtlen, alpolgármesterként is megbukott Csőzik helyett valójában a jobbikos Vágó Sebestyén az MSZP-től a Jobbikig és a DK-ig terjedő választási együttműködés, azaz a koordinált jelöltállítás favoritja. Az egyre látványosabb együttműködés ellenére az érintett felek továbbra is tagadnak, legutóbb Bereczki Miklós, a Jobbik csepeli jelöltje állította a PestiSrácok.hu videóriportjában, hogy a nincs semmiféle koordinált jelöltállítás a szocialistákkal és a DK-val, mert a Jobbik „egyedül fogja megnyerni a választást”.
Ez a taktika bukásra van ítélve
Az ilyen összefogással ugyanakkor saját választóikat árulják el a baloldali politikusok, ráadásul 2014-es választás eredménye és a közvélemény-kutatások is egyértelműen azt mutatják, hogy az a párt jár jól, amelyik kitart az önállóság mellett és nem adja be a derekát az ellenfeleinek.
2014-ben például a választást megelőző hónapokban a magukat Kormányváltóknak nevező pártok összesített támogatottsága a 30 százalék feletti tartományból pillanatok alatt 25-26 százalékra csökkent, ami végül az áprilisi listás eredményük lett. Ezzel párhuzamosan azok a pártok jártak jól, amelyek megőrizték önállóságukat és nem adták fel azokat az elveket, amelyeket korábban képviseltek. Így az akkor még nemzetinek számító Jobbik támogatottsága növekedni tudott, az LMP pedig a pártszakadások sorozata és a gyenge kampánya ellenére is bejutott az Országgyűlésbe. Ezek a tények magukért beszélnek: az elveket feladó érdekházasságokat nem díjazzák a választók.
A választási eredmények mellett ugyanezt mutatják a közvélemény-kutatások is, a Századvég Alapítvány többször vizsgálta ezt a kérdést. Mindegyik kutatásból világosan látszott, hogy az ellenzéki pártok komoly szavazatvesztéssel számolhatnak, ha egyetlen helyi jelölt mögé állnak be a soron következő parlamenti választáson. A választók jelentős része – függetlenül attól, hogy közös baloldali vagy jobbikos jelöltről van szó – még a saját pártjára sem hajlandó szavazni, ha az feladja önállóságát és részt vesz egy koordinált indulásban.
Hasonló eredményre jutott a liberális Republikon Intézet is, amely a csatatérnek számító egyéni körzetekben készített kutatásokat. Az ő méréseik is alátámasztották, hogy
hiába lenne csak egy jelölt a Fidesszel szemben, sem a jobbikosok, sem a balliberális szimpatizánsok nem szavaznának át egyöntetűen a másik oldal jelöltjére a kormányváltás érdekében.
Mindebből az következik, hogy az a párt nyerhet a legtöbbet, amelyik külön indul, hiszen az a saját támogatói mellett számíthat a közös jelöltről leszakadó ellenzéki szimpatizánsok szavazataira is.
