Nem más, mint Kádár János mérte a jó, zsíros dödöllét szombat este a Kossuth téren, ahol elvtársias légkörben álltak sorba a "dolgozók", akik jókedvűen kurjongatták a munkásmozgalom új jelszavait. És harcoltak az önkény ellen, tehát jó sok dödöllét ettek. Sokan megosztották az erről készült telefonos felvételeket. Erre azt követően került sor, hogy a szervezett proletariátus haladó honlapján bárki elolvashatta: a közelharc és a kötött fogású birkózás műfogásait valami kifürkészhetetlen okból nem az edzőteremben, hanem az MTVA székházában gyakorló Varju László uramat agyba-főbe "verték". Vagy mégsem verték meg, s akkor bizony már csak egy kérdés marad.
Mégpedig az, hogy miért csak a példás és előremutató haladó sajtó, illetve annak fogyasztói delirálhatnak észtveszejtő ostobaságokat? „Elutazott tőlünk családunk/egyik tagja, akit oly hőn szerettünk/Egy Valóság nevű nagybátyám/Sajnos már nincsen velünk/Levelet ír csak nekünk/Sajnos már nincsen velünk” – énekelte a kitűnő Bereményi-szöveget Cseh Tamás. Nézzük körül az "elutazott" valóságban.
Adott tehát néhány ellenzéki párt, akik programjukat, követeléseiket az Országgyűlés épülete előtt, nejlonzacskóból történő dödölleosztás közben ekképpen fogalmazták meg szombat este: „Orbán egy glutén!” Így, szó szerint. Azért kényszerültek ki parlamenti székeikből a tisztelt Ház épülete elé, mert odabent "terror" van, és ezt a kitűnő programot ott nem lehet elmondani.
Csatlakozik hozzájuk néhány szakszervezet, olyan is van közöttük, amely sztrájkot hirdetett meg január 19-ére, egy szombati napra. Még a híveik is tanácstalanul hallgattak: most a naptárt nem ismerik, vagy a "sztrájk" és a tüntetés" jelentése közötti eltéréseket nem tudják értelmezni? Mindezt teszik úgy, hogy se szervezett dolgozói tömeg mögöttük, se komoly részvétel – mondjuk bármilyen kollektív szerződés birtokában – a munkavállalói oldalon ücsörögve, hosszas egyeztetéseken. Mely egyeztetéseket követően lehet a sztrájkhoz, mint a munkavállalói oldal nyomásgyakorlási eszközéhez nyúlni, de nem a Kossuth téren, mert az nagyon kevés embernek a munkahelye.
Felbukkannak ugyanitt "civil szervezetek". Ha valóság nagybátyám nem utazott volna el, s nem Kádár méregetné még mindig sokak krumplilevesét, egy civil szervezetnek az égadta világon nem lenne itt semmilyen keresnivalója. Civil szervezet például a Magyar Vöröskereszt. A civil szervezet tevékenysége közhasznú, és semmiképpen nem működhet úgy, mint egy párt, melynek célja a hatalom közvetlen megragadása. Aki még a megmaradt tűzijátékot is kiviszi a parlament elé egy politikai gyűlésre, hogy a rendőrökre dobja, majd az eseményen gyűlöletet keltve uszít és fröcsög, aki politikai követeléseket üvölt, s mindezt az Országház előtt teszi, az nem lehet civil szervezet. Hiszen közpénzekből, adományokból cselekszi mindezt. Önkéntesekből kell hogy álljon, nem randalírozó alkoholistákból és vékony pénzű, statisztának szerződött diákokból, s a nekik juttatott közpénzek és adományok okán elvárható valamilyen jótékonysági tevékenység, ami túlterjed azon, hogy lekezelően megvendégelnek egy kóbor hajléktalant, aki bekavarodik a munkásosztály élcsapatának tüntiző soraiba. És megkérdezi, mivel ezt a nevet hallotta, hogy akkor ugye Orbán adta ezt a vacsorát. Erről is felvétel készült.
A rutinosabb kódfejtők – akik követni tudják a "szegénységpárti" szocialisták és az évente új színű bőrbe átvedlő, most éppen mozgalmi-vörös liberálisok szellemi bakugrásait, retorikai bukfenceit – minderre csak legyintenek. Ja, kérem, hát haladó civilekről beszélünk. Ahogyan fasiszta kerítés az, ami a magyar államhatárokat védi és haladó kerítés, amely Ausztriát (utóbbi nem is kerítés, csak kapu, széles szárnyakkal), épp úgy van haladó civil szervezet, amely annyira független – leginkább talán a jámbor emberbarát Soros Györgytől –, hogy még a civil szerveződés elemi követelményeinek sem kell eleget tennie, hiszen már régen deklarálta függetlenségét a teljes európai civilizációtól. Ha legközelebb füstbombákat és töltött fegyvereket osztogatnának a dödölle mellé, akkor lennének a legfüggetlenebbek, hiszen a törvényesség minden kritériumától mentesülnének. Mint azok a boldog bevándorlók és anonim bankkártya-tulajdonosok, akik közvetlen, „Soros” kapcsolással vehetnek fel pénzeket, hogy lelkes atomkutatóként minél előbb bekapcsolódhassanak Európa pezsgő szellemi életébe. Az már csak hab a tortán, hogy e három, díszes társaság nemcsak hogy intézményesen egyezteti lépéseit, de mikor ez kiderült, elmondták, hogy erre még büszkék is.
Mindezt csak azért érdemes rögzíteni, mert az esztendőnek csak az ötödik napja telt el, mikor e különös társaság összeverődött. Mi várható így az év folyamán, miféle szellemi energiák felszabadulása? A szokásos show-elemek között kapott helyet Jakab Péter jobbikos politikus debütálása ebben az új baráti körben, a vele hasonszőrű LMP-sek, kommunisták között. A politikus felemelt, kissé behajlított, ökölbe zárt bal karral (szabályos kommunista köszöntési forma még a mozgalmi idők korából) üdvözölte a hallgatóságot, talán a politikai rokonszenv kifejezéskent, talán azért, hogy feledtesse pártja izgalmas előéletét. Hiszen legfrissebbként csatlakozó, éppen Soros-féle "civil" most már igazán, bárki lehet.
Borítókép: MTI/Balogh Zoltán
